Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1404
456 1404. szám. az anyagárak emelkedése folytán, hanem főleg azért, mert pályájuk, forgalmi eszközeik ós felszerelési tárgyaik rendkívüli igénybevétele folytán jelentékeny költséget okozó megújítási munkák ós beruházások szüksége fog reájok nézve hovatovább bekövetkezni. Az államvasutaknál ezen költségek fedezésére az állami bevételek szolgálnak. Az önálló üzemben levő magánvasutak egy részénél azonban ezeket a kiadásokat a személy díj szabás felemeléséből alig lesz lehetséges fedezni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a polgári személyforgalom a háborúban gyakori korlátozásnak van alávetve, ós így nem tekinthető biztos bevételi forrásnak, a netán innen eredő több bevételt az előbb említett személyzeti és anyagbeszerzési kiadások fogják gyakran felemészteni. A felmerült kiadások fedezésére tehát egynémely vasútnak bevételeik további fokozására lesz szükség. Ezt a törvényjavaslat, tekintettel arra, hogy a 30°/o-nyi adón felül az árúdíjszabások külön felemelése közgazdasági szempontból gyakran nem volna egészen aggálytalannak tekinthető, akként kívánja lehetővé tenni, hogy a .']. §. éltelmében a pénzügyi és kereskedelemügyi ministereknek megengedi, hogy az egyes vasutak viszonyainak gondos és részrehajlatian mórlegelése után ott, ahol az ilyen támogatás a fennt vázolt okokból elkerülhetetlenül szükségesnek fogna mutatkozni, legfeljebb azonban a hadi adó félerésze erejéig ennek az adónak a beszolgáltatását úgy a polgári árúforgalomban, mint szükség esetén az egész katonai forgalomban elengedhessék, még pedig olyan batálylyal, hogy az elengedett hányadot az illető vasutak saját számlájuk javára fordíthassák. Hasonló intézkedés látszik indokoltnak ama más vasút kezelésében levő helyi érdekű vasutak tekintetében is, amelyeknek bevételei azokban az években, amelyekben a vasúti hadi adó beszedetik, nem elegendő arra, hogy elsőbbségi részvényeik után legalább 4 1 /2°/o osztalékot fizethessenek, holott az engedélyokiratok értelmében való díjemelések útján bevételeiket oly mértékben fokozhatnák, hogy ezt az osztalékot fizethetnék. Ami az adó szabályszerű beszedése ós beszolgáltatása tekintetében a rendes eljárástól szükséges eltéréseket illeti, a törvényjavaslat 2. §-a vasútföldrajzi viszonyokból szükséges eltérésekre hatalmazza fel a kormányt, míg a 4. §. a törvény hatálya alól kiveszi az árúszállítással egyáltalán nem vagy csak igen mellékesen foglalkozó közúti vasutakat és a Budapest területére eső hasonló megítélés alá eső közúti jellegű villamos üzemű helyi érdekű vasutakat egyrészt abból az elvből kiindulva, hogy ezen vasutak bevételeinek fokozásából a székesfőváros közterheinek enyhítésére legyen meg a. lehetőség ós hogy másrészt ezen helyi forgalom a 30°/o-os hadi adóval túlságosan sújtatnék. Az 5. §. a hadi adó alól feltétlenül csupán a vasutak saját önkezelési szállítmányait ós a jelenlegi gazdasági kiegyezés kapcsán kölcsönösen lekötött államvasuti díjtételeket mentesíti, még pedig az utóbbiakat csakis ezen kiegyezés tartamára és csak a viszonosság feltétele alatt. Az önkezelési küldemények mentességének oka az, hogy ezek után a vasút tényleg nem jut bevételhez, hanem csak számviteli szempontból számít fel dijat. Viszont az államvasuti kiegyezési díjtételek lekötése sérelmet szenvedne, ha az állam azokat adó útján felemelné. Az a'dómentesség az 5. §. szerint a katonaság által a háború céljaira épített és ideiglenes jeUegûeknek tekintendő hadi vasutakra megadható,
