Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1377

1377. szám. 34fi is naptári pontossággal, egy évre szabta meg s ennél jelentékenyen továbbterjedő ülésszakokra nem gondolt. Ennek folytán nem gondolhatott hosszabb ülésszakra az 1885-iki törvényhozás sem, amikor az 1885: VII.t-c. 12. §-ában kimondta azt a korlátozó rendelkezést, melynek indító oka egyébként a ministeri indokolás szerint is csak annak megakadályozása volt, hogy »valaki leszavazván a képviselőházban valamely törvényjavaslat fellett, azonnal érvényesíthesse jogát a törvényhozás másik házában is*. Hogy az országgyűlési ülésszak tartamának ilyen értelmezése a törvényhozásban még 1885. után is érvényesült, világosan mutatja a főrendiház reformját közvetlenül követő időben létrejött 1886 : I. t.-c. is, mely világosan utal az öt évig tartandó országgyűlésnek mind az öt évi üléseire, vagyis együlésszaknak egy évi tartamára. Mindebből okszerűen következik, hogy az 1885 : VII. t -c. a képviselői megbízatásáról lemondott főrend feléledt tagsági jogát tovább, mint egy ülésszaknak a törvényben megszabott tartamára felfüggeszteni nem kivánta, s legkevésbé célozta azt. hogy egy arra egyébként jogosított főrend törvényhozói jogát esetleg évekig ne gyakorolhassa azután sem, amikor ránézve már rég megszűnt annak lehetősége, hogy szavazatát egy törvényjavaslat felett a törvényhozás másik házában is érvényesíthesse« Ezzel teljesen érthetetlen hátrányban részesítette volna a feléledő jogot ugyanakkor, amikor másrészt (a törvény 11. $-ában) a vagyoni képesítés elvesztése folytát* szünetelőnek kimondott jogot még az ülésszak végóig fenntartotta Az 1915 : IV. t.-cikkel statuált kivételes helyzetben világos törvényrendelkezés hiján az igazoló bizottság csak »per analogiam« járhat «'1 annak mérlegelésénél, hogy a képviselőségéről lemondott főrend tagsági jogának gyakorlata mety időponttól togva éled újra fel. Erre az analógiára alapot pedig csak azon törvényes rendelkezésekben találhat, amelyek az országgyűlési ülésszakok tartamát egy évben állapítják meg, amelynél hosszabb időre terjedő korlátozást az 1S85 : VII. t.-c, nem célozhatott. Gróf Andrássy Sándor képviselői megbízatásáról 1916. március !'-en mondott le, s mikor az igazoló bizottság a lemondásból kifolyólag első izben tett javaslatot (jún. 7-iki üléséből) feléledt főrendiházi tagsági jogosultság kimondására nézve, megtehette ezt az/al a korlátozással, amellyel az a főrendiház 79. ülésében határozattá is vált, mert akkor, még nem telt el egy év az 1915 : IV. t.-c. hatályba lépte óta. Ma azonban már ide s tova másfél év óta van a törvény hatályban s így az országgyűlés meghosszabbított tartama már eddig jóval meghaladja az ülésszaknak egy évben megállapított törvényes tartamát s erre, valamint az 1885 : VII. t. c. 12. §-ában foglalt rendelkezésnek eredeti célzatára való tekintettel indokolatlan ós sérelmes az, hogy gr. Andrássy Sándor törvényhozói jogának gyakorlatában bizonytalan időre továbbra is korlátoztassók. Mindezeknél fogva tisztelettel javasolja a bizottság annak kimondását, hogy gr. Andrássy Sándor immár föléledt tagsági Jogát gyakorolhatja. Budapesten, 1916. évi december hó 6 áh. Csekonics Endre gróf s. /,.. dr. Molnár Viktor s< /., a bizottság elnöke. a bizottság jegyzője. Főrendi iromány. XXill l^K» 101 ő. 44