Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1326

190 1326. szám. veit alakulata s ha akkor, amikor a tőkekamat- és járadékadó alól mentes állami kötvények kamatjövedelmének a levonását is megszüntetjük, nem is volna indokolt, hogy a vállalatok tárcájában levő egyes részvények vagy üzletrészek osztaléka a vállalat adóalapjából levonható legyen ; viszont nem volna célszerű olyan intézkedésnek adótörvényeinkbe való beiktatása, amely hazai vállalataink részére ily íiókvállalatok létesítését lehetetlenné tenné vagy megnehezítené. Sőt azt tartom, hogy közgazdasági életünk erősítése érdekében nem is volna célszerű az ebben a pontban foglalt kedvezményt csak más hazai vállalatok részvényeire vagy üzletrészeire korlátozni, hanem azt viszonosság esetén külföldi vállalatok részvényeire és üzletrészeire is kitérj esztendőnek vélem. Az utolsó pontban foglalt helyesebb meghatározás megfelel az 1915. évi XXI. t,-c. 7. §-a 4. pontjában foglalt rendelkezéseknek. A 3. $-hoz. b) szakaszra vonatkozólag a már előadottakon felül csupán azt jegyzem meg, hogy a vállalat jövedelmezőségének megállapítása érdekében szükséges meghatározása a saját tőke fogalmának megfelel az 1909. évi X. t.-c. 19. £-ának 2. b) pontjában, illetőleg ezt kiegészítőlég az 1912. évi LIII. t.-c. 20. §-ában foglalt rendelkezéseknek. A 4. §-hoz. E szakasz a kettős adóztatás elkerülését célozza. A tőkekamat- ós járadókadóról szóló 1875. évi XXII. t.-c. 6. §-ának c) pontja szerint ugyanis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által felvett és jelzálogilag biztosított tőkék kamatai után a tőkekamatadót a kamatokat kifizető társulat tartozik a kamatéivező rovására levonni és az illető adóhivatalba beszolgáltatni. Amilyen helyes az államkincstár érdekei szempontjából ez az intézkedés akkor, ha a kamatélvező magánszemély, annyira nem indokolt az, ha maga a kamatólvező, azaz a hitelező is nyilvános számadásra kötelezett vállalat vagy egylet. Az ilyen kölcsöntőke ugyanis miben sem különbözik a kölcsönadó vállalat egyéb kölcsöneitől, s tekintettel arra, hogy annak kamatjövedelme a vállalat nyereség- és vesztesógszámlájában már benfoglaltatik, ez helyesen csak a vállalati adó alá vonható és a tőkekamat- és járadókadó kivetésének ebben az esetben nincs létjogosultsága. Az 5—6. §§-hoz. E szakaszok az elmondottak után további megokolást nem igényelnek. Budapest, 1916. évi június hó 14-én. Teleszky János s. k., m. kir. pénzügyminister.