Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1307
Il 07. szám. 89 számítandó értékek csak azt a célt szolgálják, bogy azok a nagy aránytalanságok, amelyek jelenleg egyes ingatlanok törvényszerű legkisebb értéke és a forgalmi érték között vannak, némileg kiegyenlítődjenek s a nagy eltérések elsimuljanak. Az 5. szakasz tartalmaz még arra nézve rendelkezést, hogy az előző évi jövedelem, illetőleg házosztályadó alatt mely jövedelmet, illetőleg adót kell érteni. Az 1887. évi XLV. t.-c e tekintetben nem intézkedett, ami eltérő magyarázatokra s vitákra szolgálhat okul, szükségesnek találtam a kételyek megszüntetése céljából magába a törvénybe rendelkezést felvenni. A leghelyesebbnek vélem az időpont meghatározásánál azt az időt alapul ^eöni, melybe a kincstár joga az illetékre megnyílik ; ez az időpont jogügyleteknél a jogügylet megkötésének ideje, hagyatékoknál az örökhagyó elhalálozásának napja ; ez az idő felel meg úgy a kincstár, mint az illetékköteles felek érdekének. Rendelkezés van még a szakaszban arra nézve, hogy ideiglenesen adómentes ingatlanok törvényszerű legkisebb értéke milyen alapon számítandó ki; ez a rendelkezés is hézag pótlására van hivatva E tekintetben azt talajom legcélszerűbbnek, ha ilyen esetben az a jövedelem, illetőleg házosztályíidó lesz a kiszámítási tényező, mely után az adó kivettetnék, illetőleg amely bázosztályadó in egál lapítandó lenne, ha ideiglenes adómentesség esete fenn nem forogna. Az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-ának a kir. kisebb haszonvételek értékelésére vonatkozó részét mellőztem, mert egyrészt ez a rendelkezés csakis abban az esetben volt alkalmazható, ha a kir. kisebb haszonvételi jog ingatIonnak volt minősíthető vagyis ingatlannal ruháztatott át s a jog haszonbérbe volt adva, másrészt a korcsmáltatásí jog megváltása óta ez a rendelkezes a legritkább esetben volt alkalmazható. Ilyen kivételes esetekre, ha, a bevallott érték vagy vételár megfelelő nem lenne, sokkal megbízhatóbb támpontot fog a szakértői becslés szolgáltatni. A G. § új intézkedést foglal magában s azt az egyedüli kivételt állapítja meg, hogy az illeték megszabásánál, a törvényszerű legkisebb érték mely esetben mellőzhető. Eddig egyedül az elpusztult szőlőkre nézve van rendelkezés az 1891. évi I. t.-c 8. §-ában, a házakra nézve nincsen, s e hiány miatt a telek igen sokszor aránytalanul magas illetékkel voltak megterhelve. Egaz ugyan, hogy a köz igazgatási bíróság a törvény ezen hiánya folytán keletkező méltatlanságok megszüntetésére törekedett, de mégis szükségesnek találtam a törvényjavaslat szövegébe felvenni erre vonatkozó intézkedést, bogy e tekintetben a felek mindenikével szemben az egyenlő s méltányos »1bánást biztosítsam s a teleket a zaklatástól ós szükségtelen jogorvoslatok érvényesítésével járó fáradtságtól és kiadásoktól mentesítsem. Minthogy azonban a, törvényszerű Legkisebb érték a, kincstár részére, az illetékek megállapításánál olyan mértéket képvisel, melyhez károsodások meggátlása miatt, s a kincstár törvényes illeték jövedelmeinek biztosítása céljából szigorúan alkalmazkodni kell, a törvényszerű legkisebb érték mellőzését esakis abban az esetben lehet megengedni, ha a házak törvényszerű legkisebb értékének kiszámításánál mérvadó alaptényezők: a, házbérjövedelem és bázosztályadó azok megállapításától a kincstar jogának az illetékre váló megnyíltáig terjedő idő alatt csökkentek azáltal, hogy a házadó alá eső ingatlan vagy annak egy része lebontás Nagy elemi csapás folytán megszűnt. Ha be van igazolva, hogy a 6. $-ban körvonalozott eset fenforog, az illeték a 4. §-ban meghatározott értékek alapul vétele mellett szabandó meg, Főrendi iromány. XXIH. 1910- 1915. 12
