Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.

Irományszámok - 1910-1192

58 1192. szám. számbeli fölény, a kaliber és a lőtávolság egyaránt szerepet játszik. Valószinű, hogy a háború eseményeiből leszűrt eme tapasztalat a közelebbi jövőben az összes hatalmakat tüzérségi felszerelésük gyorsított menetben való szaporítására és hatásosabbá tételére (a kaliber és a hordképesség növelésére) fogja ösztönözni s e versenyben kénytelen-kelletlenül nekünk is részt fog kelleni vennünk. Mindezek a feladatok a véderőnek tüzérségi szükségletét, tehát annak a győri ágyúgyárban a szerződés II. §-a szerint előállítandó hányadát — amennyiben azt a pénzügyi helyzet meg fogja engedni — a háború előtti szükséglet nyomán feltételezett foglalkoztatás sokszorosára fogják emelni, ami mellett oly méretű lövegek előállításáról is lesz szó, amelyeknek elkészítésére a gyár eredetileg tervezett gépészeti felszerelése elégtelennek, egyes példányaiban gyengének és kisméretűnek bizoiryul. Ha tehát a gyár teljesítőképessége iránt a szerződés II. §-ában lefektetett elvet feláldozni nem akarjuk — s ezt az ágyúgyár létesítéséhez fűzött óhajok miatt nem akarhatjuk, — különösen most, amikor kózzelfoghatólag bebizonyult, milyen óriási jelentősége van a háborúban egy jól felszerelt és a technika magaslat tán álló ágyúgyárnak, — a gyár eredeti tervezetéhez nem ragaszkodhatunk, hanem azt a n" vekedóst, amelyet a II. §-ban lefektetett elv megvalósítása a háború eseményei és tapasztalatai nyomán a munkaképesség tekintetében eredeti felfogásunkhoz képest jelent, a gyár megváltoztatandó méreteiben és felszerelésében is kifejezésre kell juttatnunk. Az a nagy jelentőség, amely a háborúban az ágyúk lőtávolságának jutott, érlelte meg azt az eszmét is, hogy az ágyúgyárnak oly lőtérrel kell^birnia. amelyen a legnagyobb hordképességgel biró ágyúk akadálytalanul kipróbálhatók lbgyenek. Ez az esztne, amelynek a győri ágyúgyár keretében való közös megvalósítására a győri ágyúgyár a Skodaművekkel szövetkezett, a szükséges rendkívüli nagy terület s a mai magas föld-árak miatt igen" nagy költségtöbbletet jelent. Az itt elősorolt szempontok az ágyúgyár eredeti tervezetének teljes átdolgozását tették elkerülhetetlenné, még pedig oly értelemben, hog}

r az eredetileg e célra kilátásba vettnél nagyobb területen több és nagyobb épület emelése, s ezeknek sokkalta több és nagyobb méretű munkagépekkel, valamint hatalmasabb egyéb gépészeti felszereléssel leendő ellátása, végül a'gyár mellett nagyszabású lőtér létesítése vétetett tervbe. Ezen tervnek végrehajtása a fentebb élőadott árdrágító tényezők mellett a mai számítások szerint körülbelül 40,000.000 K költséget igényel, ami kereken 27,000 000 Kval több, mint a Magyar-Ágyúgyár-Részvénytársaság 13,000.000 Kt kitevő eddigi részvénytőkéje. E költségtöbblet fedezetének megszerzése a részvénytőke felemelése útján terveztetik, mire nézve a többször hivatkozott szerződés III. §-a úgy rendelkezik, hogy abban a m. kir. kormánynak és a Skodaműveknek eredeti rósz vény birtokuk arányában kell résztvenniök. Az ide vonatkozólag megejtett tárgyalások során a Skodaművek a részvénytőke felemeléséhez való hozzájárulás iránti készségüknek már kifejezést adtak s ha egy magánvállalat nem riad vissza ettől, a magyar ágyúgyár létesítése iránt vele kötött szerződésből reá hárult kötelezettség teljesítése elől, úgy dacára a jelentékeny pénzügyi megterhel te tósnek, annál inkább javaslatba hozhatónak vélem a törvényhozásnak azt, hogy a magyar ágyúgyárnak a fent jelzett méretekben való létesítésére szükséges összegekből a kötött szerződés értelmében a m. kir. kincstárra eső résznek rendelkezésre bocsátására a pénzügyi kormányzatot felhatalmazza, mert a vállalat jövedelmezősége a magyar állam szempontja-