Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.
Irományszámok - 1910-1192
56 1192. szám. Tekintettel arra, hogy a javaslat 5. §-ában említett, az államvasuti alkalmazottak A. és B. táblázata alá tartozó alkalmazottakon kívül az államvasutaknak még egyéb olyan alkalmazottai is vannak, akik az 5. §-ban felsorolt közszolgálati alkalmazottakkal egy tekintet alá esnek, — a javaslat 9. §-ának második bekezdése értelmében felhatalmazandó lenne a kereskedelemügyi minister arra, hogy ezeknek az államvasuti alkalmazottaknak az 5. §. szerint engedélyezendő 87,000.000 K-ból e célra fentartott 2,000.000 K keretén belől a pénzügyministerrel egyetértőleg a 6. §. szerint nyújtandó segélyeket meg nem haladó segélyeket engedélyezhessen. Az 1911. évi állami költségvetésről szóló 1911. évi XIV. t.-c. 18. §-ában a kormány arra utasíttatott, hogy minden egyes költségvetési előirányzatban olykópen állapítsa meg az idézett szakasz rendelkezései értelmében az államvasuti rendszerű VII., VIII. és IX. fizetési osztályokba sorozott posta-, távirda és távbeszélő alkalmazottak létszámát, mint aminő lenne ez a létszám az említett fizetési osztályokban, ha a szóbanlevő tisztviselők — hasonlóan a^ m. kir. államvasuti tisztviselőkhöz — az alacsonyabb fizetési osztályból a magasabb fizetési osztályba időszakos előlépés utján jutnának. Erre a rendelkezésre való figyelemmel s mert az 1915/16. évre a fentebb előadottak szerint uj költségvetés eg} r beállítása elmarad : a jelen törvényjavaslat 9. §-ának harmadik bekezdése értelmében felhatalmazandó lenne a kereskedelemügyi minister, hogy a posta-, távirda- és távbeszélő alkalmazottak fent említett államvasuti rendszerű VII., VIII. és IX. fizetési osztályaiban annyi alacsonyabb fizetési osztályú állást szervezhessen át a magasabb fizetési osztályba, ahány uj magasabb fizetési osztályú állás a szóban levő tisztviselők részére az 1911. évi XIV. t.-c. 13. §-ában szebályozott előmenetel biztosítása céljából szükséges. Az állásoknak ez az átszervezése azonban csak a rendszeresített összlétszámnak változatlanul leendő fenntartása mellett és a megállapított hitel korlátai közt foglalhat helyet. A 10. §-ban felhatalmazást kérek a Magyar Ágyúgyár Részvénytársaság alaptőkéjének szükségessé váló felemelése folytán a m. kir. kincstár által fizetendő összeg utalványozására. Amidőn az »ágyúgyár felállításáról« szóló 1913. évi XXII. t.-c. megalkotásával a magyar közvélemény politikai, ipari és közgazdasági jelentőségű régi óhajának megvalósítására a törvényes alap megteremtetett, az időközben Győrött felépített és üzembe helyezett ágyúgyár szolgáltatási képessége és működési köre az idézett törvénnyel annak mellékletekónt becikkelyozett szerződós II. §-ában akként határoztatott meg, hogy a gyárnak képesnek kell lennie arra, hogy a szárazföldi haderőnél és a haditengerészetnél használatban levő vagy a jövőben használatba veendő mindennemű lövegeket s mellékrészeit oly mennyiségben előállíthassa, amely a magyar honvédség összszükségletét, valamint a közös hadsereg és haditengerészet szükségletéből a kvóta arányában a magyar szent korona országaira eső részt fedezze. A törvény megalkotása idején a monarchia szomszédaival békében élt és a nagyhatalmak közötti háború közeli kitörésére semmi sem mutatott. Szárazföldi haderőnk tüzérségi felszerelésének nagyobb mérvű fejlesztése nem volt tervbe véve s főként haditengerészetünknek folyamatban levő fokozatos fejlődése mutatkozott oly feladatnak, amelynek révén az új ágyúgyár számbavehető foglalkoztatáshoz juthat. Ehhez képest elegendőnek látszott, ha az új ágyúgyár oly terjedelemben é> oly berendezésekkel létesül, melyek arra képesítsék, hogy a már addig is használatos lövegtypusokból a haderő és haditengerészet utolsó három (1909., 1910. és 1911.) évi megrendelései átlagának.
