Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.
Irományszámok - 1910-1192
1192. szám. 51 jelentékeny megtakarításokra lehet számítani, amely megtakarításokból a •>forgalmi eszközök és fölszerelésénél jelentkező többszükséglet bőven fede zetét találhatja. A különböző rovatokon engedélyezett állam vasúti beruházási biteleknek a tényleges szükségletnek megfelelően leendő gazdaságos kihasználhatását biztosítja tehát a javaslatnak szóbanforgó intézkedése, amely szerint az 1915/16. évre szólólag az átruházás az állam vasúti beruházások említett csoportjai közt megengedtetik. A törvényjavaslat 4. §-a lehetővé kívánja tenni azt, hogy az 1904. évi XIV. t.-c, továbbá az 1909. évi XV. t.-c. alapján az elmúlt évekre vonatkozó állami költségvetésekben előirányozva volt hitelösszegek fel nem használt részei a szükséghez képest még az 1915/16. költségvetési évben is igénybevehetők legyenek, s hog} 7 az utóbb idézett törvénycikk 5. §-a értelmében az almásvölgyi (bozovicsi) bányászat beruházásaira engedélyezett összegnek e bányászat céljaira fel nem használt része az 1909. évi XV. t.-c. 5. §-ában megjelölt többi bányáknál legyen beruházásokra felhasználható. Ezek a rendelkezések lényegileg megfelelnek az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. t.-c 7. §-ában foglalt határoz mány oknak. A törvényjavaslat 5. §-a értelmében 87,000 000 K lenne a kormány rendelkezésére bocsátandó az e szakaszban csoportonkint felsorolt közszolgálati alkalmazottaknak a háború hosszú tartama folytán szükségessé váló segélyezésére. A törvényjavaslat 6. és 7. §§-ai pedig a segélyezés módjának, s illetve az emiitett összeg mikénti felhasználásának és elszámolásának kérdéseit szabályozzák. Bár a háború természetes következményeként a különböző fogyasztási cikkek árának fokozatos emelkedése állott be, s bár ez az állapot önként érthetőleg súlyosan nehezedett a meghatározott összegű illetményeikre utalt közszolgálati alkalmazottakra, a kormány mindezideig mellőzendőnek vélte a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek általános, habár ideiglenes javítását is. Mert bármennyire szívén hordja is a kormány a közszolgálati alkalmazottak sorsát, abból indult ki, hogy a haza léte érdekében folytatott háború terheiben mindenkinek osztozkodnia kell, s hogy a fogyasztásnak az a nagymérvű emelkedése, amellyel a hadviselés jár, csakis az itthonmaradottak takarékosságával ellensúlyozható. Bizott e tekintetben a kormány a közszolgálati alkalmazottak hazafias l elátásában, — és nem is csalódctt. A háborúnak minden várakozás ellenére való hosszú tartama azonban mind súlyosabban nehezedvén az állami s ezekkel egy tekintet álá eső alkalmazottakra, a kormány kötelességszerűen foglalkozott az alkalmazottak anyagi helyzetének a javításával, mellőzni óhajtván e tekintetben az illetmények általános emelését, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen általános illet meny emelések rendszerint ujabb áremeléseket vonnak maguk után A kormány tehát egyéb módokon törekedett az alkalmazottak helyzetén könnyíteni, s az u. n. beszerzési előlegek engedélyezése útján gondoskodott arról, hogy a megszabott és egyenlő havi részletekben kézhez vett fizetésre utalt alkalmazottaknak is rendelkezésre álljanak a szükséges anyagi eszközök arra, hogy az árdrágulás ellen való lehető védekezés céljából a háztartásaik részére szükséges elsőrendű életszükségleti cikkeket idejekorán beszerezhessék és hogy e célbil esetleg beszerzési csoportokba tömörülve maguknak a nagybani bevásárlás előnyeit biztosíthassák. Ezenkívül rendkívüli segélyek engedélyezése útján is gondoskodott a kormány azoknak az alkalmazottaknak a támogatásáról, akiket a mostani rendkívüli viszonyok között a megélhetési nehézségek súlya a legérezhetőbben terhel és akik v*
