Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-903
46 903. szám. A szóban forgó két nemzetközi egyezmény ' megalkotása után az első egyezmény 19. ós utóbb a második egyezmény 40. cikkének alapul vételével a hatalmak körében egyre fokozódó hajlandóság mutatkozott választott bírósági egyezmények kötésére. Európában az angolok és a franciák jártak elől s példájukat csakhamar követték a többi hatalmak is, úgy hogy ma már nagy számmal vannak oly egyezmények, amelyek a szerződő felek között fel ; merülő bizonyos vitás kérdéseknek választott bírósági döntés alá bocsátására vonatkoznak. Ilyen választott bírósági egyezmény volt az is, amelyet Svájccal 1904. évi december hó 3. napján kötöttünk, de amelynek hatályossága már 1910. évi október hó 31. napjával lejárt. Ez okból ö Felsége és a Svájci Szövetség szövetségi tanácsa Bécsben 1913. évi szeptember hó 2. napján újabb választott bírósági egyezményt kötöttek, i E választott bírósági egyezmény tartalma — a nemzetközi egyezményeknél szokásos bevezető és befejező részen, valamint a nemzetközi viszályok békés elintézése tárgyában 1907. évi október hó 18. napján Hágában létrejött nemzetközi egyezménynek a választott bírósági egyezmény alapjául szolgáló 40. cikkére való hivatkozáson felül — lényegileg három részre csoportosítható. Az egyezmény I. cikke általánosságban meghatározza azokat a vitás kérdéseket, amelyek választott bíróság elé utaltatnak. Az államok között felmerülő vitás ügyek közül főképen azok alkalmasak választott bírósági döntés alá bocsátásra, 'amelyeknél az ellenfelek igényeiket jogi alapra fektetik, azaz a jogi természetű vitás kérdések és ezek között is elsősorban a nemzetközi szerződések értelmezése körül felmerülő viták. A jogi természetű vitás kérdések köréből is kikapcsolja az I. cikk azokat, amelyek a szerződő felek életbevágó érdekeit, függetlenségét vagy becsületét érintik, mert ezek az érdekek a felekre nézve oly magasrendűek, hogy az azokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, még ha jogi természetűek is, nem kívánatos választott bírósági döntés alá bocsátani. Nyilvánvaló továbbá, hogy az I. cikk helyes úton jár, midőn oly vitás ügyeket, amelyek más hatalmak érdekeire vonatkoznak, szintén nem utal választott bíróság elé. A II. cikk azzal a külön megállapodással foglalkozik, amelyet a szerződő felek adott esetben a vitás kérdésnek választott bírósági döntés alá bocsátása előtt egymással kötnek. Abból a célból ugyanis, hogy a választott bírósági eljárás valóban kielégítő eredménnyel végződjék, célszerű a vitás ügynek döntésre bocsátása előtt — a felek egyező akaratával — pontosan és minden kétséget kizáróan megállapítani a vita tárgyát, a bíróság hatáskörét és az eljárási szabályokat. Az egyezmény III. cikke az egyezmény hatálybalépésére és hatályosságára, a IV. cikke pedig a megerősítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A III. cikkben az 1904. évi december hó 3. napján Svájccal kötött előző választott bírósági egyezménnyel szemben újítás az, hogy ebben az egyezményben már az is kimondatott, hogy az egyezmény öt évig hatályos ugyan, de fel nem mondás esetén öt évről öt évre hallgatólagosan megújul. A hallgatólagos meghosszabbítás kikötése a választott bírósági egyezmények tekintetében mindenesetre nevezetes haladást jelent.
