Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-902
902. szám. 89 A tengerparti területeket bizonyos tengerészeti célokra már az 1881. XLI. törvénycikk 1. §-ának kiterjesztő magyarázata alapján is lehetne kisajátítás alá vonni; az 1. §. 3., 7. és 12. pontja ugyanis kisajátítást engedélyez közérdekből a hajózásra, árvizek levezetésére, vagy öntözésre szolgáló csatornák építése, közhasználatra szolgáló kikötők, parti rakhelyek (dokk) és közraktárak építése, valamint mind e vállalatok (munkálatok) nagyobbítása vagy célszerűbb berendezése végett is. Ámde míg egyrészről kétely merülhet fel az iránt, hogy az említett ldsajátítási esetek nem inkább csak a belvizekkel kapcsolatos ily munkálatokra vonatkoznak-e, addig másrészről abban az esetben is, ha az 1. §. idézett pontjait a tengerparti területekre vonatkoztatjuk is, kétségtelen, hogy azok az esetek, amelyekben az 1881 : XLI. t.-c. szerint tengerparti területeket kisajátítás alá lehetne vonni, nagyon hiányosan vannak ott felsorolva. E részben tehát a törvényt módosítani ós kiegészíteni kell s az illetékes hatóságoknak alkalmat és módot kell nyújtani arra, hogy valahányszor a tengerészeti érdekek előmozdítása ezt megkívánja, tengerparti területeket kisajátítás alá vonhassanak. Minthogy azonban azok az esetek, amelyekben a kisajátítás a tengerészeti érdekek előmozdítása szempontjából kívánatos legfeljebb exemplifikativ módon volnának felsorolhatok; célszerűbb, ha a törvény minden felsorolás mellőzésével a kisajátítást az 1868 : XXX. t.-c. értelmében a magyar szent korona országai közös törvényhozásának és kormányzatának hatáskörébe tartozó tengerészeti célokra általában megengedi. A kisajátítás a kereskedelemügyi minister tárczájának terhére esik, mert a kereskedelemügyi minister a legfőbb tengerészeti hatóság. A kisajátítás alá vont földterületért, ha tulajdonosa azt a tengerparttá minősítendő területből 10 éven belül foglalás utján szerezte, az 1. §. 2. bekezdése értelmében nem jár kártalanítás. A tengerpart ugyanis, a mint említve volt, közvagyon és mint ilyen foglalás utján való tulajdonszerzésnek tárgya nem lehet. Ehhez képest az, a ki a kisajátítás alá vont földterületet foglalás utján szerezte, kártalanításra eg}'általában nem tarthatna számot. A foglalás tényének bizonyítása azonban hosszabb időn túl nehézségekbe ütköznék s hosszadalmas ós költséges gyakran sikertelen bizonyítási eljárást tenne szükségessé. Ezért czólszerünek mutatkozott a 10 évi határidő felállítása. Az a tulajdonos tehát, a ki a .kisajátítás alá vont földterületet a tengerparttá minősítendő területből foglalás utján 10 évnél régebben szerezte, kártalanításban részesül, ellenben az, a kinek a kérdéses terület 10 éven belül került foglalás utján birtokába, a kisajátítás alá vont földterületért kártalanítást nem kap, de a beruházások értékét számára, ebben az esetben is meg kell téríteni, mert a beruházások az illető ingatlan használhatóságát rendszerint emelik s mert a méltányosság is e mellett szól. Ha ily — utóbb említett — tulajdonos a beruházások értékének megtérítésével nem elégszik meg s teljes kártalanításra tart igényt, módot nyújt neki az 1. §. utolsó mondata arra, hogy igényeit a rendes birói utón érvényesíthesse, A 2. §-hoz. A tengerpart mint közvagyon felett elvileg mindenkit egyaránt megillető közhasználat áll fenn : ámde gyakran felmerül a szüksége annak, hogy a tengerparton végzendő munkálatok vagy az ott felállítandó létesít menyek
