Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.

Irományszámok - 1910-896

896. szám. 23 az államhatalomnak jogos hatalmi túlsúlyát is nem egyszer kérdésessé tette. Minél inkább növekedett azonban az időszaki sajtó hatalma, a dolognak természetes rendje szerint, annál inkább szaporodtak kinövései is, ezeknek nyomán pedig annál súlyosabban voltak érezhetők a sajtótörvény hiányai. Az időszaki sajtó egy részének mindvégig komoly és higgadt magatartásáról elismeréssel megemlékezve, viszont elvitázhatatlan, hogy épen a napi sajtó nagyrészének hangja, irmodora, nyers fellépése, praepotens magatartása, terrorizáló, eredményében pedig különösen a törvénytisztelet rovására a nagy tömegre káros befolyásúvá lett. Anyagi érdekből sensatióhajhászásnak, az üzleti túlélelmesség visszaéléseinek különböző jelenségei mutatkoztak. A családi élet érintetlenségének,az egyéni becsületnek oltalma az úgynevezett zuglapokkal szemben nem mutatkozott elégségesnek, valamint azok a rendszabályok sem czélravezetőknek, a melyek a közerkölcs és közszemérem megőrzésére voltak hivatva. Az egyes kormányok időnkint megkisérelték a feltűnőbb hiányoknak kormányzati utón való pótlását (terjesztés-lefoglalás). Az ilyen intézkedések azonban közmegnyugvásra épen nem szolgáltak, a sajtó pedig, ha kivivott hatalmát az intézkedés bármily csekély mérvben érintette, az ellen, minta sajtószabadság ellen intézett támadással szemben a küzdelmet a leghevesebb modorban folytatta A dolognak ebben az állásában, már évekkel ezelőtt a közvélemény a sajtójognak törvényhozási utón leendő újabb szabályozását szükségesnek találta. Ennek a megnyilatkozása volt az a határozat is, a melyet a képviselőház 1896. évi márczius hó 1-én hozott, utasitván a kormányt, hogy a Ház elé a sajtójogról törvényjavaslatot terjesszen. A beállott nehéz politikai és parlamenti viszonyok mellett azonban ez a reform évekig elmaradt. Ezt a mulasztást pótolja a most beadott törvényjavaslat. Abból kiindulva, hogy egy rendszeres törvényben az anyag jobban és czélszerübben feldolgozható, hogy az ilyen reform állandóságra jobban számithat, mint egy novelláris munka, hogy előbbi módon az ellentétes érdekeknek a kiegyenlitő pontjait jobban meg lehet találni, a javaslat a sajtójogot rendszeres egészben felöleli. A javaslatnak két vezető elve van: biztositani a tisztességes, komoly sajtónak szabadságát, viszont hatályos és gyors védelmet nyújtani a sajtó utján elkövetett visszaélések ellen. Szem előtt tartja a javaslat azt, hogy a sajtószabadságnak feltétele a gondolatnyilvánitásnak, közlésnek korlátlan jogosultsága. Épen ezért gondosan mellőz minden előzetes beavatkozást, vagy vizsgálatot vagy olyan intézkedést, a mely az 1848 : XVIII t.-cz. 1. §-ában, illetve a jelen javaslat 1. §-ában letett garàntialis intézkedést bármiként is korlátozná. Szem előtt tartja továbbá azt ig, hogy a sajtó a közművelődésnek leghatékonyabb, legközvetlenebb szerve, az egyetemes fejlődésnek leggyorsabb előmozditója, jogosult tehát arra, hogy terjesztési szabadsága legyen. Leszámitva ezért az esetleges visszaélésekkel szemben tett intézkedéseket, a sajtónak e jogát nem korlátozza, sőt az államhatalommal, a netalán erőszakoskodó munkásokkal szemben intézményes biztositékot létesít. Egyben azonban a javaslat a sajtójognak már ismertetett hiányait pótolja, az esetleges sajtó visszaélésekkel, vétségekkel, erőszakoskodásokkal szemben a jogrend, a közérdek és jogos magánérdek megvédelmezéséről is intézményes biztosítékokkal gondoskodik. A javaslat általános bevezető rendelkezéseiben, figyelembe véve az újabb technikai vívmányokat is, a sajtótermék fogalmát a Btk. 63. §-ának megfelelően határozza meg. Szabatosabban jelöli meg az időszaki lapokat, valamint az immunitást elvező parlamenti, hatósági ama sajtótermékeket, a melyek nem esnek a törvény rendelkezései alá. A javaslat sajtójogunk egyik legnagyobb hézagát, a sajtórendészetet kimeri-