Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-865
62 865 szám. Az előfordulás helyszini megvizsgálásánál a régi müveletek alapján megállapittatott, hogy a vaskő az egész vonalon egyenletes minőségben a mélységbe kitart, továbbá, hogy a telep majd vastagodó, majd vékonyodó kiterjedésű s átlagos számítás szerint kereken 24,000.000 métermázsa még érintetlen érczközt tartalmaz, mely gazdaságosan kibányászhatónak mutatkozik. Az érez különben a felsőbb szintekben jó minőségű barnavaskőből áll,, a mélyebb szintekben ellenben szintén jó minőségű pátvaskőből, melynek átlagos vastartalma a megejtett vegyelemzésekből következtetve 40°/o-ot teszen. Ez az előfordulás tehát minden tekintetben értékes anyagot tartalmaz, és ezt a nemzetgazdasági értéket megszerezni és hasznositani indokoltnak mutatkozik. Ezen az órczvonulaton eredetileg sok bányabirtokos folytatott bányaüzemet, a hanyatlás bekövetkeztével azután az egész bányászat két kézbe került, még pedig Asztalos Gábor és társai, meg Manovill József birtokába, kik egyenlő részben megosztoztak ugyan, de az üzemet tőke és versenyképesség hiányában folytatni nem birták. A bányászatot új életre kelteni igyekezett báró Thoroczkay Viktor midőn a volt bányamegye jogosítványainak egy részét megszerezte. Vasérczet kivánt termelni s ilyet piaezra hozni, de ezt a törekvését tőkehiány miatt siker szintén nem koronázta, s ekkor eladta ezen bányajogositványokat egy külföldi, az Oberschlesische Eisen-Industrie A -G. für Bergbau- und Hüttenbetrieb gleiwitzi czégnek. Ennek a társaságnak az volt a terve, hogy olcsó díjszabás mellett a toroczkói vasérczet Porosz-Sziléziába szállitsa ki. Hajtott egy 1250 méter hosszú mély tárót, a melylyel az ércztelepet a 788 méter mélységben körülbelül 4 méter vastagságban átvágta, s innen azután a táró feletti részt is megvizsgálta. Időközben azonban Gálócsy és Bánó magánmérnökök a volt bányamegye területén több zártkutatást jelentettek be, sőt egy táróval az ércztelepet mélyebb helyen fel is nyitották, továbbá Manovill József örökösei is visszakívánták a volt bányamegyének felére terjedő saját részüket, úgy, hog} r ebből peres eljárás támadt, mely a további bán} r amunk álatok at megakasztotta. Miután végül a vasúti tarifák is úgy Magyarországban, mint Németországban jelentékenyen emelkedtek, a vasércz kiszállításának lehetősége is kérdésessé vált. A perben álló felek valamennyije felajánlotta részét megvételre az államnak, de miután a tulajdonjogi helyzet tisztázva nem volt, a vétel meghiúsult. A visszás állapotot azután sikerült megszüntetni dr. Miklós Gyula budapesti ügyvédnek azáltal, hogy az igényjogosultak között egyezséget hozott létre, s az egés-z bányabirtokot egyesitette. Az igy tisztázott birtokot azután ő is megvételre ajánlotta fel az államnak l x /2 millió koronáért és pedig 66 zártkutatmányt, melyre 27 bányatelek és 2 salakkülmértók adományoztatott, továbbá 4 különálló bányatelket meg egy adományozás alatt álló salakkülmértéket. Az előfordulás ismételten megvizsgáltatván s gazdaságosan mívelhetőnek találtatván, a tárgyalások mogindittattak, s ezeknek folyamán sikerült az ajánlattevővel 1,200.000 korona örökvételárban megállapodni. A toroczkói vasérczvonulat azonban a volt bányamegyén túl is észak felé folytatódik. Ezt a részt, melyben a helyszini vizsgálás körülbelül 4 1 /* millió jó minőségű vasérczet állapitott meg, s a melyhez még egy jelentős
