Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
875. szám. 577 a szabadságidő csak annyiban van biztositva, a mennyiben azt rendkivüli viszonyok ki nem zárják. E megszorítás nélkül a szabadságra való igényt megállapítani a vasutaknál könnyen beállható rendkivüli körülményekre tekintettel a forgalom veszélyeztetése nélkül nem lehet. De az üdülés czéljaira szolgáló évenkénti szabadságok mellett arról is gondoskodás történik e szakaszban, hogy indokolt esetekben a szolgálati főnök 3 napnál nem hosszabb rövid szabadságot is engedélyezhet az alkalmazottnak. E szabadság engedélyezését azonban, ha az helyettesítési költségekkel járna,, már a felsőbbség hatáskörébe kellett utalni, mert a helyettesítési költségek kiutalásáról csak ez intézkedhetik. Másrészről pedig a rövid szabadságok szertelen igénybevétele ellen azzal is védekezik a javaslat, hogy ha az ily rövid szabadságok összege egy naptári évben 6 napnál többet tenne ki, a 6 napon felüli rész a biztosított szabadságidőbe beszámittatik. A szakasz utolsó bekezdésében a személyzet érdekében az is kimondatik, hogy a fegyvergyakorlaton és betegállományban töltött idő a biztosított szabadságokba be nem számítandó. 28. §. A politikai jogok gyakorlására vonatkozó 28. §-ban továbbra is kifejezetten biztositva van, hogy a vasúti alkalmazottak politikai jogaikkal befolyástól menten élhessenek. De magában foglalja ez a szakasz azt a tilalmat is, hogy az alkalmazottak egymást pártpolitikai szereplés tekintetében ne befolyásolják. A vasúti alkalmazottaktól ugyanis el lehet várni, hogy a választási mozgalmakban feltűnő szerepléstől tartózkodjanak, mi által az alkalmazottak kötelességszerű pártatlanságukat is jobban megőrizhetik a közönség irányában. 29. §. Az egyesülési jog gyakorlása is a vasúti szolgálat érdekei szempontjából az eddigi vasúti szolgálati rendtartás által megszabott módon van korlátozva, mert ha elvileg a vasúti szolgálatban levők egyesülési joga, mint minden honpolgáré, elismerendő is, a vasúti szolgálat különleges jellege mellett mégis a tapasztalat azt bizonyította be, hogy feltótlenül szükséges, hogy az a gyakorlatban bizonyos keretre szorítkozzék, különben a szolgálat erdekei szenvednek rövidséget. A felügyeleti hatóság feladata gondoskodni arról, hogy az egyesülési és az ennek nyomán járó gyülekezési jog gyakorlása ne fajulhasson visszaéléssé a vasúti alkalmazottak körében. Éppen ezért két irányú korlátozás itt elengedhetetlen. Először az, hogy a vasúti alkalmazottak egyesülései, melyek alapszabályaik jóváhagyása tekintetében különben is a kereskedelemügyi kormány fenhatósága alá tartoznak, első sorban a kereskedelemügyi minister illetékessége alá utaltassanak, mi által egyébiránt csak az újabban kifejlődött gyakorlat nyer törvényes szabályozást. Másodszor meg kell adni a módot a kormánynak' arra, hogy a vasúti alkalmazottak épp úgy, miként ez Poroszországban is gyakorlatban van, visszatartassanak az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló azon alakulatokban való rés/.tvevésektől, melyek czéljaikra kivan jàk a vasúti alkalmazottakat felhasználni. Ezen feladat elérését van hivatva biztosítani a 29. §. utolsó beFőrendi iromány. XVII. 1910—191:). 73
