Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-875

875. szám. 575 26. §. A 26. §. úgy a vasúti üzemre, mint az alkalmazottakra nézve annyira fontos munka- és pihenőidő kérdését épen úgy, mint az eddigi vasúti szolgálati rendtartás, csupán általánosságban szabályozza. A munka- és pihenőidő szabályozása különösen a vasúti végrehajtó szolgálatnál alkalmazottakra nézve szükséges és pedig úgy az alkalmazottak túlterhelésének megakadályozása szempont]'ából, mint a forgalom rendességének és biztonságának megóvása czéljából. A vasúti végrehajtó szolgálat ug}^anis az alkalmazottaktól olyan éberséget és figyelmet kivan, hogy nemcsak az alkalmazottnak, hanem a vasutintézetnek is érdekében fekszik a pihenőidőnek szabályozása, illetve biztositása. Ez a körülmény, figyelemmel arra, hogy a vasutak a forgalom biztonságaért felelősek, egymagában is garanczia ugyan az alkalmazottaknak túlterhelése ellen, mégis tekintettel egyfelől a vasúti szolgálat különleges jellegére, másfelől a vasutak személyzetének teljes megnyugtatásával járó előnyökre, a munka- és pihenési idő elvi szabályozását e törvényjavaslat keretéből kihagyhatónak nem találtam. A 26." §. a fentebb mondottak szerint az alkalmazottaknak biztositani kivánja: 1. hogy pihenőidejük általában kevesebb ne legyen, mint a szolgálatban munkával eltöltött idő ; 2. ennek szem előtt tartásával a felváltás nélküli szolgálatot — a mi rendszerint inkább gyenge forgalmú vonalokon fordulhat elő — a javaslat oly esetekre szorítja, a mikor a szolgálat nem jár folytonos munkálkodással s egy része inkább jelenlétet, mint tényleges munkát követel, de még ezen esetekben is biztositani kell a személyzet részére azt, hogy az éjjeli órákban legalább 6 órai háborítatlan pihenője legyen. Biztositja továbbá ez a szakasz azt is, hogy a pihenőidők a szabadságidőkkel megrövidithetők ne legyenek ós különösen azt, hogv a mozdony és vonatkisérő személyzetnél — mint a kiknél a szolgálat átadása és átvétele több időt igényel — a pihenőidőbe a szolgálat átadásával ós átvételével eltöltött idő be ne számittassék. Biztositja végül a szakasz a pihenőidők épségben tartását arra az esetre is, ha a helyi körülményeknél fogva lehetetlen az, hogy az alkalmazottak szolgálati helyük közelében lakhassanak, a mennyiben ez esetre megállapítja, hogy a szolgálat helyétől a lakhelyig ós visszamenetelre szükséges idő a pihenőidőbe be nem számitható. A mint a javaslat e rendelkezéséből látható, a törvény az^alkalmazottak átlagos igénybevételének csak legmagasabb és tul nem léphető határát állapitja meg, mert a részletes szabályozás csak a mindenkori viszonyokhoz alkalmazkodó, időről-időre változtatható rendelettel történhetik. Epen ezért a 26. §. nemcsak felhatalmazza, hanem kötelezi is a kereskedelemügyi rninistert, hogy az egyhuzamban megkivánható szolgálati idő leghosszabb és a pihenőidő legrövidebb tartamát — figyelemmel az egyes vasutak jellegére — a vonalak helyi és forgalmi viszonyaira, valamint a szolgálat követelményeire, rendeletileg szabályozza. Ez azért is indokolt, mert az egyes vasutak és vonalak forgalma, sőt maga az egész vasúti üzem is folytonos változásnak és átalakulásnak van alávetve.