Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-861

26 861. szám. 2-ik melléktet a 801. számú irományhoz. Indokolás „a közös haderő fentartásához szükséges ujonezlétszámnak és a honvédség fentartásához szükséges ujonczjutaléknak új megállapításáról" szóló törvényjavaslathoz. Általános indokolás. i. A létszámemelés szükségessége. Az európai nagyhatalmak ez idő szerint messzemenő intézkedéseket tesznek hadierejük fejlesztésére. Hasonló szándék vezérli a Balkán-államokat, a hol a szükséges előkészületek már folyamatban vannak. Az osztrák-magyar monarchiát a h'tfentartás ösztöne serkenti arra, hogy hadierejét legalább annyira fejlessze, hogy a fegyveres erő minősége és hadikószültsége olyan fokú legyen, mint a többi államban. Németország, Oroszország, Francziaország és Olaszország most újból arra törekszenek, hogy hadseregük hadi állományába minél több teljesen kiképzett katonát állitsanak be és hogy békeállományuk tetemes szaporításával az eddiginél nagyobb hadikéazültséget érjenek el. Erre vonatkozólag van szerencsém felemlíteni, hogy két állana : nevezetesen Olaszország és Francziaország a hadsereg hadi-, illetőleg békelétszámát szaporítandó odáig ment, hogy az előbbi az alkalmasság mértékét leszállította, s a védkötelezettség teljesítése körüli kedvezményeket tetemesen korlátozta, az utóbbi pedig a 3 éves tényleges szolgálati időre tért vissza. Ezzel szemben az osztrák-magyar monarchia még a véderőreform után sem lesz kénytelen a katonai szolgálatra alkalmas férfiak teljes számát igénybe venni. II. A fölemelt ujonczjutalék. A. véderőről szóló 1912. évi XXX. törvényczikknek megokolásában (27. lapon) kifejezésre iutott az, hogy (a magyar honvédség évi 25.000 főnyi, \