Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

Ô70. azám. 167 a törvényes felmondási időnél rövidebbet a felek szerződéssel sem állapíthatnak meg. Ezt a korlátozást, amely általános magánjogunk szabályaitól és a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltér, szintén a gazdaságilag gyöngébb félnek, a szerkesztőség tagjának érdeke követeli. Ugyané szempont volt irányadó az 57. ß. harmadik bekezdésénél is, amely kimondja, hogy hatálytalan az olyan megállapodás, amely a felmondást a szerkesztőség tagjára hosszabb időhöz vagy terhesebb feltételekhez köti, mint a kiadóra. Ebben az esetben a szerkesztőség tagjára is az a megállapodás irányadó, amely a szerződós szerint a kiadóra vonatkozik. H 3. Amint az általános magánjogi szabályok ós a kereskedelmi törvény rendelkezései is megengedik, úgy a javaslat 58. ós 59. §-a is lehetővé teszi, hogy a szerződő felek bizonyos esetekben a szolgálati viszonyt rögtön beálló hatállyal felmondhassák. Ennek a jognak feltétele úgy a szerkesztőség tagjára, mint a kiadóra elsősorban az, hogy érdekei jelentékenyen veszélyeztetve annak azzal, hogy a másik szerződő fél szerződéses kötelezettségét nem teljesíti; vagy hogy az egj^ik szerződő fél a másik ellen súlyos becsületsértést vagy személye ellen irányuló más vétséget vagy bűntettet követ el. E feltételek megfelelnek az általános magánjogi szabályoknak. Egy további feltétel a javaslat 17. §-ából önként következik; a leimondás rögtön beálló hatályát el kell ugyanis ismerni oly esetekben, ha akár a kiadó, akár a felelős szerkesztő elveszti azt a jogát, hogy kiadó, illetőleg szerkesztő lehessen. Ennek megfelelően kimondja az 58. §. 4. és az 59. §.3. pontja, hogy a felmondásnak hatálya rögtön beáll, ha a kiadó vagy a szerkesztő kiadói vagy szerkesztői jogát a javaslat 17. §-a értelmében elveszti. Végül a szerkesztőség tagjai által végzett szellemi munkára tekintettel, kimondja a javaslat, hogy a szerkesztőség tagja a szolgálati viszonyt rögtön beálló hatállyal felmondhatja akkor is, ha a kiadó oly közlemény megirását követeli tőle, amelynek tartalma bűncselekmény, vagy amelynek iránya a felek közt fennálló szerződéssel ellenkezik. (58. §. 3. pontja). E rendelkezésnek felel meg az 59. §. második bekezdésében ama további jogszabály, hogy a szerkesztőség tagját nem lehet szerződésszegőnek tekinteni, ha valamely közlemény megirását azért tagadja meg, mert az időszaki lap olyan politikai irányt kezd támogatni, amelynek szolgálatára magát sem a szerződés megkötése alkalmával, sem később nem kötelezte. E rendelkezések biztosítják a szerzők ós a szerkesztők szellemi szabadságát. A hirlapírás jelentékeny része nem technikai munka; a hírlapok egyes részeinek megírása és szerkesztése megfeszítő szellemi erőkifejtéssel jár, amelynek irányát természetszerűen megszabja az író ós a szerkesztő világfelfogása, tudományos álláspontja, politikai és vallásos meggyőződése. Mindezeket a kiadó önkénye szerint változtatni jellemes ember nem képes; viszont azonban az élet anyagi küzdelmeiben gyakran hősiesség kellene ahhoz, hogy valaki akár a meggyőződésének meg nem felelő irodalmi működéstől is tartózkodjék, ha azt kell látnia, hogy ezzel nemcsak a maga kenyerét veszíti, hanem családját is nyomorba dönti. A szellem szabadságának, a tudományos, vallásos, politikai meggyőződós szabad érvényére juttatásának nagy elvét hozza tehát összhangba a javaslat az anyagi követelmények szükségével, amikor az írókat és szerkesztőket megtelelő időtartamra rendes javadalmazásukban akkor is meghagyja, ha valamely időszaki lap irányváltozása folytán annak szellemi munkájában, meggyőzödésüket követve, többé részt nem vehetnek.