Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-870

160 870. szám. 2. A sajtótörvény 28. §-a az elévülési idő megállapításánál különbséget tett a sajtóközlemények közt a szerint, hogy hivatalból vagy * magánkeresetre« voltak csak üldözhetők. Az előbbi esetre az elévülési időt hat hónapban, az utóbbira két évben állapította meg. Ezt a megkülönböztetést a javaslat szintén elejti, mert a sértettre és a terheltre rendszerint mindegy, hogy a bűntettet vagy vétséget hivatalból vagy magánindítványra kell-e üldözni. A közvádló s a magánszemély rendszerint egyenlőképen értesül is a közleni óny megjelenéséről, a köz vádló közhivatali értesüléseinél, a magánszemély közvetlen érdekeltségénél fogva. Ellenben külö.ibséget tesz a javaslat a között, hogy a büntetendő közleményt időszaki lapban vagy más nyomtatványban tették közzé. Az időszaki lapban megjelent közleményről ugyanis, az ily sajtótermék rendszeres megjelenésénél, nagyobb nyilvánosságánál, rendszerint nagyobb eltérjedettségénól, napi aktualitásánál fogva az érdekeltek gyorsabban és könnyebben értesülnek, mint más nyomtatványról. Az időszaki lapok legnagyobb része csak rövid időnek is van szánva, amelynek elteltével alig olvassák. De az időszaki lap nem készül s nem is készülhet rendszerint oly körültekintéssel, a tényeknek oly szigorú vizsgálatával, mint ahogyan készülnie kell más nyomtatványoknak. Az időszaki lap, mely gyors egymásutánban újabb és újabb közleményeket ad ki, bizonyítókait sem őrizheti oly bosszú időn keresztül, mint ahogyan azt más nyomtatvány szerzője vagy kiadója teheti, aki kellő előkészítés mellett s a munkájában említett tények bizonyítékainak gondos összegyűjtésével adhatja ki művét. Tekintettel ezekre a szempontokra a javaslat kimondja, hogy az időszaki lapban elkövetett bűntett vagy vétség miatt az eljárást csak a terjesztés megkezdésétől számított hat hónap alatt, más sajtótermékben elkövetett bűntett vagy vétség miatt a terjesztés megkezdésétől számított két óv alatt lehet megindítani. A kihágások miatt indítandó eljárásra, kisebb jelentőségüknél fogva, a javaslat egységesen hat hónapi határidőt állapít meg. 3. Minthogy a javaslat 49. §-ában megállapított határidő a Btk.-ben ismert indítványi határidővel bizonyos hasonlóságot tüntet fel, minden félreértés elkerülése végett kimondja a javaslat, hogy e §. rendelkezései nem érintik a Btk. 112. §-ában és az 1879 : XL. t.-c. 12. §-ában a magánindítvány előterjesztésének határidejére nézve foglalt rendelkezések hatályát. A Btk. 112. §-a, amely a Kbtk. 12. §-ánál fogva kihágások eseteiben is alkalmazandó, a magánindítványról rendelkezik s ennek előtejesztósére három hónapot állapít meg attól a naptól számítva, amely napon az elkövetett bűntett vagy vétség és annak elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott. 4. A sajtótörvény 28. §-a alapján fejlődött gyakorlatban sok ellenmondásra adott okot az a kérdés, hogy az elévülési idő elteltével folytatható-e az eljárás a felelősségi fokozatban szereplő oly személyek ellen, akik ellen az elévülési idő alatt az eljárást azért nem indították meg, mert valamely más fokozaton álló személy ellen folytatták azt. E kérdést a javaslat, a változott szöveghez mért változtatással úgy oldja meg, hogy bármely felelős személy ellen az eljárás megindítására nyitva álló idő elteltével is folytatni lehet az eljárást, ha ez alatt az idő alatt a felelősségre vonható személyek bármelyike ellen eljárást tettek folyamatba. Ezt a megoldást a fokozatos felelősség rendszerének jogi természete okolja meg. Az ellenkező megoldás mellett a fokozat alacsonyabb fokán álló személy a bűncselekmény magáravállalásával a legtöbb esetben megakadá-