Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-823
542 823. szám. nem ritkán egy évben többször is hét- és hónapszámra távol vannak osztályaiktól. b) De nemcsak ezért, hanem kiválóan a helyszini vizsgálatok tekintetéből is szükség van nagyobb számú titkári állásokra. A helyszini vizsgálatok ugyanis az ellenőrzésnek egyik leghathatósabb eszközét jelentik. A törvény is súlyt helyez rájuk, mit a gyakorlati tapasztalatok teljes mértékben igazolnak. A helyszini vizsgálatok ügyét tehát nemcsak hogy elhanyagolni nem szabad, hanem azt ellenkezően a lehetőség szerint még fejleszteni is kell, mert ez idő szerint az évek hosszú sora telik el, mig az állami számvevőszék a fontosabb számvevő és vagyonkezelő hivataloknál megismételheti vizsgálatát. A helyszini vizsgálatok számának szaporitása azonban a fejlesztésnek csak egyik iránya, másik iránya a szakszerűség emelése. Ez tapasztalt, széles látkörű vizsgálati biztosokat tételez fel. Minél fiatalabb és ezért még kisebb állású a tisztviselő, annál kevésbbé birhat ezekkel a kellékekkel. Kétségtelen, hogy a helyszini vizsgálatok sikere a vizsgáló biztos egyéniségétől függ, szaktudásától és alaposságától ép úgy, mint fellépésétől és tekintélyétől. Az a körülmény, hogy a kormányhivatalok vezetői legalább is a VIII. fizetési osztályba tartoznak, sőt a közelebb foganatositott statusrendezések kapcsán mind több és több állami hivatal élén VII. és VI. fizetési osztálybeli tisztviselők állanak, a VIII. fizetési osztálybeli állami számvevőszéki tisztviselőknek (a »számvizsgálókénak) önálló kiküldetését egyre nehezebbé teszi. Ezen a helyzeten segiteni leginkább az által lehet, ha a törvényhozás a VII. fizetési osztályba tartozó legfőbb állami számvevőszéki titkári állások számát a javaslatnak megfelelően szaporítja. c) A mi az előléptetési viszonyokat illeti, a következők érdemelnek figyelmet. Az állami számvevőszék szervezeti törvényei az állami számvevőszéket a ministeriumokkal egyenrangúvá teszik és személyzetét a ministeriumok megfelelő személyzetével rangban és jellegben egyenlősitik. A minősitési törvény pedig, a mint már fentebb is hangsúlyozva lett, az állami számvevő szók tisztviselőit a közigazgatási szakhoz sorozván, tőlük kettős kvalifikácziót, a jogit és az államszámviteltanit kivánja meg. Szolgálatuk, mivel az államháztartás minden ágára kiterjedő, a törvények alapos ismeretét ós helyes Ítélőképességet feltételező birálatból áll, sokoldalú nehéz és felelősségteljes. Ilyen körülmények között csak méltányos, hogy az állami számvevőszék tisztviselőinek szolgálati viszonyai megközelitsók a ministeriumok fogalmazási személyzetének helyzetét. A törvényhozás és a kormány jóvoltából pedig a ministeriumok fogalmazási személyzetének előléptetési viszonyai az utóbbi években lényegesen megjavultak az által, hogy az állások a tisztikarra nézve kedvező arányban osztattak meg az egyes fizetési osztályok között, a mi mindenesetre biztositók a fiatalabb erők méltányos előmenetelére. Előmenetelük esélyei még javulnak az által, hogy a ministeriumaiknak nemcsak központi igazgatásánál, hanem más ágainál (hatóságoknál, hivataloknál, intézeteknél stb.) megüresedő magasabb állások is sok esetben velük, központi tisztviselőkkel töltetnek be. A közigazgatási bíróság és részben a ininisteriumokból nyeri személyzetét, a mi szintén előléptetést jelent a ministeriumi tisztikar számára. Ezzel szemben az állami számvevőszék tisztviselői nem pályázhatnak eredményesen a közigazgatás körében megüresedő magasabb állásokra, mert ezekre a közigazgatás mindig talál saját kebelében megfelelő jelöltet, kötelessége is lévén a közigazgatásnak, saját kebelében idejében gondoskodni a
