Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.

Irományszámok - 1910-823

823. szám. 539 E kétségtelenül visszás és a hatóság működésére hátrányosan kiható helyzeten változtatni kivan a törvényjavaslat 1. §-a, kimondván, hogy az állami számvevőszék neve a jövőben: »M. kir legfőbb állami számvevőszék.« Tán felesleges részletesebben kifejteni azokat az okokat, a melyek általában véve kívánatossá teszik, hogy az állami hatóságoknak és hivataloknak neve lehetőleg hű kifejezője legyen hivatásuknak és az állami szervezetben elfoglalt állásuknak. Ennek a szempontnak kell irányadónak lennie az állami számvevőszék nevének megállapításánál is. A jelenlegi elnevezés, ha ki is fejezi, hogy az állami számvevőszók számon vételre hivatott hatóság, még sem jelöli meg kellőképen azt a helyet, a melyet az állami számvevőszék törvényeink értelmében az állami hatósági szervezetben s jelesül az ellenőrzésre és számonvótelre hivatott állami szervek nagy körében elfoglal. Ennek szabatos megjelölése végett tervezi a törvényjavaslat a »legfőbb« jelzőnek beiktatását az állami szám vevőszók czímébe. A »legfőbb« jelző ugyanis itt nem azt jelenti, mintha Magyarországon több »állami számvevőszék« állana fenn, a melyek közül a szóban forgó a »legfőbb«, hanem ez a jelző kifejezője annak, hogy szemben az országban létező ós működő különböző számvevő ós ellenőrző szervekkel, az állami számvevőszók — magasabb fokú különleges hivatásával — a legfőbb ellenőrző hatóság. E mellett figyelmet érdemel az is, hogy úgy az osztrák legfőbb állami számvevőszéknek, mint a cs. és kir. közös legfőbb számvevőszéknek elnevezésében benne van a »legfőbb« jelző. A látszat tehát könnyen az, mintha a magyar állami számvevőszék ezeknél alsóbbrendű hatóság lenne, sőt akadhat, a ki a magyar állami számvevőszókben a közös legfőbb számvevőszéknek alárendelt hivatalt lát, mert emez a »legfőbb«, mig a magyar épen csak állami számvevőszék. Tehát Ausztriához való sajátos közjogi viszonyunk miatt is kívánatos, hogy a magyar állami számvevőszéknek szabatos elnevezésével megelőzzük a magyar állami számvevőszékre nézve hátrányos, emezt alsóbbrendűnek feltüntető látszatokat ós következtetéseket. Az állások elnevezése. Az állami számvevőszéknek mint hatóságnak közjogi állását illetően tapasztalható, fentebb emiitett tájékozatlanság fennáll az ezen hatóság szolgálatában álló tisztviselők s illetve az általuk betöltött állások irányában is. Ennek oka a hatóság kebelében szervezett állások elnevezésében rejlik. A »számvevőszéket« legtöbbször »számvevőségnek« mondják ós írják, a »számvevőszéki« tisztviselőket pedig legtöbbször mint »számvevőségi« tisztviselőket apostrofalják. S ilyenkor hiába minden magyarázat, hivatkozás a törvényekre stb., a névcsere ós a nyomában járó benyomások csak megmaradnak, arról nem is szólva, hogy a legtöbb esetben nem is kínálkozik alkalom a helyesbítésre, vagy ha kínálkozik is, a helyesbítésről már csak kevesen vesznek tudomást, azok is csak rövid időre. Ezt aj helyzetet lényegesen előmozdítja az a körülmény, hogy eddigi törvényeink az állami számvevőszéki titkári állásnál alsóbb fokú fogalmazási szakbeli állások elnevezését, nevezetesen a számvizsgálói, a számellenőri és a számtiszti állás nevét tényleg a számvevőségi szak köréből vették, mindamellett, hogy a minősítési törvény az állami számvevőszók összes tisztviselőit — az irodakezelési szakhoz tartozók kivételével — a közigazgatási 68*