Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-801
196 801. szám. Megjegyzem, hogy ebbe az összegbe nincs beleértve az a többletösszeg, a melyet a jövő évi költségvetés (illetőleg 6 hónapos indemnity) értelmében rendszeresitendő uj segédjegyzői állások fizetésének 1.000 korona helyett 1.400 koronában való megállapítása igényel. Viszont nincs számitásba véve az az összeg, a mely a 20°/o-nál kevesebb pótadót fizető községek hozzájárulása következtében az állami terhet csökkenteni fogja. Mindezek figyelembevételével a fentebb jelzett állami hozzájárulási összeg maximálisnak tekinthető. Ezeknek előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes §-ainak részletes indokolásául a következőket van szerencsém előadni: i- §• E törvényjavaslat ép ugy, mint annakidején az 1904 : XI. t.-cz. is, »jegyző« alatt mindig az önálló hatáskörű jegyzőket, tehát azokat a »rendes jegyzőket« érti, a kik az 1886 : XXII. t.-cz. 63. $-a értelmében a községi elöljáróságnak tagjai. A fizetóskiegészitósre igénynyel biró jegyzők körének megállapítása tekintetében tehát e törvényjavaslat és az 1904 : XI. t.-cz. rendelkezései között különbség nincsen. Az e törvényjavaslat alapjnn lizetóskiegészitésre igénynyel biró segnljegyaok köre azonban az 1904 : XI. t.-cz rendelkezéseivel szemben némileg bővült, a mire még alább, a 3. §. indokolásában kiterjeszkedem. A fizetés minimumának 2.000, illetőleg 1.400 koronában történt megállapításáról és a kapcsolatos kérdésekről az indokolás általános részében már bővebben volt szó. 2. §. A 2. §. első bekezdése tartalmazza azt a sarkalatos, de az indokolás általános részében mondottak után további tárgyalást nem igénylő rendelkezést, hogy a jegyzők és segédjegyzők alapilletménye (5. §.) az 1. §-ban megállapított minimum erejéig kiegészíttetik. A 2. §. második bekezdése értelmében e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése és életbelépése után új jegyzői és segédjegyzői állások csak 2.000, illetőleg 1.400 korona fizetéssel lesznek rendszeresithetők. E rendelkezés tehát egyfelől nem engedi meg a községeknek, hogy a törvényes minimumnál kisebb fizetéssel rendszeresítsenek új állásokat, s enynyiben megegyez az 1904 : XI. t-ez. 2. §-ának második, illetőleg 3. §-ának negyedik bekezdésében íoglalt rendelkezéssel. Egyszersmind azonban az új állásokkal járó fizetésre nézve a törvényes minimumot maximummá is teszi. Ez okvetlenül szükséges azért, mert a törvényhozás a jegyzők ós segédjegyzők fizetésének rendezését már eddig is saját feladatának ismerte el, s ha ezenkívül a községeknek is megmaradna az a joguk, hogy a jegyzői és segódjegyzői állásokkal járó fizetést maguk is emelhessék, akkor a különböző községekben létező fizetések közötti aránytalanságok újból előállanának, illetőleg tovább növekedhetnének. A fizetések között előálló ez újabb aránytalanságok nagyon megnehezítenék a kincstár helyzetét is a községi jegyzők és segédjegyzők esetleges államositásá-nál. A javaslat azzal, hogy a jegyzői és segédjegyzői állásnak a törvényben
