Főrendiházi irományok, 1910. XVI. kötet • 751-842. sz.
Irományszámok - 1910-786
786. szám. 101 4. A Bp. 437. §-ának és a javaslat 31. §-ának közös negyedik bekezdése, amelyet indokolni nem kell, az, hogy az alaptalan semmisségi panaszt a kir. Kúria visszautasítja. 5. A javaslat 31. §-ának további rendelkezése, hogy a kir. Kúria az ítéletet megsemmisíti, új eljárást rendel el, és ezt az eljárt vagy más törvényszékre, esküdtbíróságra, illetőleg kir. ítélőtáblára bízza, ha a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása olyan körülmény megállapításától függ, amelyet az eljárt bíróság mellőzött. E rendelkezés mellőzi a Bp. 437. §-ának ötödik bekezdésébe felvett azt a feltételt, amely e rendelkezés alkalmazását csak abban az esetben engedi meg, ha anyagi semmisségi ok forog tenn. E feltételt azért kellett mellőzni, mert ha a törvény megfelelő alkalmazása valamely ténykörülmény megállapításától függ, a bíróság csak e körülmény megállapítása után döntheti el, fennforog-e a panaszolt semmisségi ok. Egyébként a szóban forgó két rendelkezés úgy szerkezet, mint tartalom tekintetében egymást fedi. 6. Lényeges újítást tartalmaz ellenben a javaslat 131. §-ának hatodik bekezdése, amely szerint a kir. Kúria akkor is megsemmisíti az ítéletet ós új eljárást rendel, ha az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyben arról győződik meg, hogy az esküdtek vagy az eljárt bíróság az ügy lényegében tévedtek. Ily határozatpt azonban a kir. Kúria csak hivatalból hozhat; a felek azt nem indítványozhatják. E lényeges újítás okait az általános indokolásban ós az analóg termé szetű 20. §. indokolásánál már kifejtettem. Itt ismételten csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy az új rendelkezés az esküdtbíráskodás lényegét nem érinti, mert a kir. Kúria a szóban forgó kérdésnél önként érthetően nem reformatórius, hanem kasszatórius jogkörrel jár el; a ténymegállapítás az újabban eljáró esküdtbíróság esküdtjeinek feladata lesz. 7. A javaslatnak az a további rendelkezése, hogy ha a kir. Kúria esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyben rendel el újabb eljárást, meghagyhatja azt is, hogy az újabb eljárásban a korábbi esküdtbíróságnak sem bírói, sem esküdt tagjai, avagy csak a bírói vagy az esküdt tagok ne működjenek közre, — megfelel a Bp. 437. §-a utolsó bekezdésének. 8. A javaslat 31. §-ának utolsó bekezdése a kiforrott bírói gyakorlatnak megfelelő rendelkezést tartalmaz és az e téren felmerült vitákat eldöntve, törvénybe kivánja iktatni a kialakult szokásjogot, amidőn az újabb eljárásra utasított első bíróságra nézve kimondja, hogy az új ítélethozatal alkalmával, tekintet nélkül a megsemmisített ítéletre, az az ellen bejelentett perorvoslatra ós az ítéletet megelőző vádban foglalt minősítésre, a Bp. 325. §-ának szem előtt tartásával jár el. E bekezdés másik rendelkezése az általános szabály alól a vádlott javára kivételt állapít meg s megfelel a téves verdiktekre vonatkozóan a 20. §-ban foglalt analóg jogszabálynak ; e rendelkezés kimondja, hogy az esküdteknek vagy az eljárt bíróságnak az ügy lényegére vonatkozó tévedése esetében (hatodik bekezdés), ha az eljárt bíróság a kir. Kúria nézete szerint a vádlott terhére tévedett, a bíróság áz új ítélethozatal alkalmával csak akkor állapíthat meg a megsemmisített ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabbat, ha az új esküdtbírósági főtárgyaláson olyan adatok merültek fel, amelyek alapján a Bp. rendelkezései szerint a megsemmisített ítélet jogerőre emelkedése esetében a vádlott terhére újrafelvótelnek lett volna helye. (L. a 20. §. indokolását.)
