Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

637. szám. 73 2-ik melléklet a 637. számú irományhoz. Indokolás a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvényjavaslathoz. i. Általános indokolás. I, A munkátlanság veszedelme a jogrendre. Az államot kettős rendeltetésének betöltésében, amikor egyfelől polgárainak tökéletesbítését előmozdítani, másfelől a jogrend fenntartását biztosítani törekszik, a munkátlanul élő emberek nagy tömege lépten-nyomon gátolja. A munkátlan élet, mint az emberben rejlő fizikai, értelmi és erkölcsi erők tétlenül hevertetése már magában is károsan hat az egyéni szervezet fejlődésére s ezzel egyúttal a család, a társadalom, az állam érdekeire is. E káros hatást a köztapasztalat bizonyítja s a lélektan és a társadalomtan művelői ismételten megállapították. A munkátlan életmód számos nagy érték lerontására vezet. Elég e tekintetben a családi és magán-vagyonok pusztulására, a munkátlansággal rendszerint kapcsolatos élvezethaj hászat erkölcsi következményeire, a gyermeknevelés elhanyagolására utalni, amely tények végeredményükben a nemzet erkölcsi és vagyoni erejének csökkenését idézik elő. E szomorú jelenséggel szemben az államhatalom nevelő és gondozó tevékenységére minden esetben szükség van: büntetőjogi beavatkozás azonban csak ott válik szükségessé, ahol keresetre utalt egyének munkakerülő életmódja a társadalmi javakat közvetlenül is veszélyezteti. Ezen a ponton azonban a legerélyesebb intézkedésekre van szükség, mert a munkakerülők részéről fenyegető veszedelem nagyságát elég sötét színekkel festeni nem lehet. Megfelelő statisztikai adatok hiányában pontosan ugyan nem állapítható meg, hogy a bűncselekményeknek mily arányszáma vezethető vissza munkakerülő életmódra; de a lélektani magyarázat, úgyszintén a bírósági tárgyalásokon nap-nap után szerzett benyomások azt igazolják, hogy az élet, a testi épség, a szemérem és a vagyon ellen elkövetett bűntettek és vétségek túlnyomó része közvetlenül vagy közvetve okozati összefüggésben áll a tettes munkakerülő életmódjával. Főrendi iromány. XIV. íaift-lOló. 10