Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

637. szám. 118 E rendelkezést különösen az teszi indokolttá, hogy a gyakorlati tapasztálatokhoz képest a dologházak szervezetén és rendtartásán gyakran módosítani kell, amire a kormányzat inkább hivatott, mint a természetszerűen lassabban haladó törvényhozás. Alkotmányjogi aggályt e felhatalmazás ellen nem lehet emelni, mert a polgári szabadságot érintő kérdések magában a törvényben vannak szabályozva s az igazságügyminiszternek adott megbízás kizárólag az intézetek belső szervezetére ós rendtartására vonatkozik. 6. A 13. §-ban foglalt rendelkezés, amely szerint minden dologház mellett külön felügyelő hatóságot kell felállítani, első sorban a beutaltak jogainak a megóvását és kihelyezésük esetében megfelelő ellátásuk biztosítását célozza. A felügyelő hatóság összeállítását a javaslat az igazságügy miniszterre bízza; hogy azonban úgy a közrend, mint az elítélt érdekeinek figyelembevétele ennél az összeállításnál intézményesen biztosittassék, a javaslat kimondja, hogy a felügyelő hatóság tagjait az igazságügyminiszter a kir. bíróság, a kir. ügyészség és a rendőri hatóság tagjai, valamint a dologház vezetői és más alkalmas egyének közül nevezi ki. A felügyelő hatóság szervezetét és eljárását a javaslat szerint egyebekben az igazságüg}^miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza, mert ez már nem törvényhozási, hanem törvényvégrehajtási, kormányzati teendő. A 14. §-hoz. 1. A dologházi őrizetnek lényeges kiegészítő részo a feltételes szabadonbocsátás, amely átmenetet biztosít a dologházból a szabad életbe. Eddigi jogszabályaink szerint az elítéltek feltételes szabadonbocsátása (fiatalkorúak kísérleti kihelyezése) az igazságügyi kormány joga. A javaslat 14. §-a e jogot a dologházba utaltak tekintetében a felügyelő hatóságra ruházza. Ez a rendelkezés célszerű több okból. Nagyobb megnyugvást kelt az egyéni szabadság követelményeinek figyelembevétele szempontjából, ha egy minden irányban független hatóság kezében van a rendelkezés joga, mint hogyha azt a politikailag inkább exponált kormány gyakorolná. Másrészt az a körülmény is figyelmet érdemel, hogy a felügyelő hatóság közvetlen megfigyelések alapján határozhat, míg a kormánynak írásbeli jelentések alapján kellene határozatát meghoznia. Önként érthető azonban, hogy oly nagy és fontos jogosítványt, mint a milyen a feltételes szabadonbocsátás, a törvényhozás nem bizhat minden ellenőrzés nélkül a felügyelő hatóságra sem; a javaslat kimondja ehhez képest, hogy a felügyelő hatóságnak é kérdésben hozott határozata ellen a kir. ügyészség, az intézet igazgatója és az elítélt nyolc napon belül az igazságügyminiszterhez folyamodbatik. 2. A 10. §-ban előadott okból a feltételes szabadonbocsátás csak akkor foghat helyt, ha a beutalt az intézetben egy évet töltött; s helyt kell fognia, ua a maximális öt évet ott eltöltötte. Az előbbi esetben a feltételes szabadonbocsátás feltétele még az, hogy a beutalt az intézetben kellő szorgalmat s jó viseletet tanúsított és egyéniségének átalakulása folytán alapos reményt nyújt arra, hogy szabadonbocsáFőrendi iromány. XIV. 1910—1015. 15