Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

102 637. szám. az alkalomszerűen munkakerülőket a közigazgatási hatósngok útján enyhe büntetésben részesíti (1. §.) ; végül az ismételten (2. if.) és a szokásszerúen, súlyos következmények előidézésével (3. § ) munkakerülőket, úgyszintén a szédelgőket és kitartottakat (4. §.) a vétség súlyosabb büntetésével sújtja, súlyosabb esetekben pedig úgy ezeket (5. és 6. §.), mint az olyan bűntetteseket, akiknek cselekménye munkakerülő életmódjukkal függ össze (7. §.), dologházba utalja. A bűnösség és a közveszélyesség kérdésében a javaslat nem ejti el a bűnösség etnikai fogalmát ; büntetést és dologházba utalást egyaránt csak azokkal szemben ír elő, akik képességük dacára megszegték a munkára való kötelességet (1—3. §.), vagy akik pozitív cselekvőségükkel sértik polgártársaik anyagi vagy erkölcsi javait (4 § ). Az intézkedés megválasztásánál azonban a javaslat teljesen a célsze rűsóg követelményeinek hódol. Nem a bűnösség súlyát, hanem a társadalmi veszély nagyságát tekinti akkor is, amikor a dologházba utalás feltételeit megállapítja. A társadalom védelmének helyes eszközeit kutatva, a javaslat nem kísérletezik a figyelmeztetés, megintés elméletileg helyes és célszerűnek látszó intézményével, hanem energikus szigorral oly intézményeket keres, amelyek a szóban íorgó léha, munkakerülő elemmel szemben a teljes sikert biztosítani hivatvák. Éppen ezért kizárja a javaslat a súlyosabb esetekre (2—4. §.) a Btk. 92. §-ának alkalmazását is. A dologházba utalás kérdésében a javaslat a fentebbiekben már kifejtett okokból a határozatlan tartamú elítélés elve alapján áll ; az egyéni szabadság garanciáit a bírói eljárásban (17. §.), a törvényes maximum felállításában (10 §.)

r a felügyelő hatóság helyes szervezésében és függetlenségében (13. §.) keresi. A dologházba utalást — s részben az alkalmazható szabadságvesztésbüntetést is — az egyes községekből való kitiltás és az országból való kiutasítás (9. §.) intézménye egészíti ki; a dologházból szabadulók megfelelő felügyeletét a javaslat a feltételes szabadságrabocscijtás intézménye útján (13. és köv. §-ok) szervezi. Fiatalkorúakkal szemben a javaslat a Bn. rendszerét tartja fenn (1 a 8. §. indokolásánál). II. Részletes indokolás Az 1. §-hoz. 1. A tényálladéki elemek. A javaslat 1. §-a szerint büntetendő lesz az a keresetreutalt, munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat.« a) E meghatározás tényálladéki elemeit vizsgálva, mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy csak a keresetre utalt munkakerülő büntethető. Nem lehet ugyan kétséges, hogy úgy az általános nemzeti érdekkel, mint az illetők magánérdekével ellenkezik az olyan emberek munkakerülő életmódja is, akik a megélhetéshez szükséges eszközök felett rendelkeznek.; az ilyen életmód meggátlására, mint az általános indokolásban említve volt, kívánatos is az államhatalom nevelő és gondozó tevékenysége ; ámde e téren a bün-