Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

637. szám. 95. Több kisérlet történt másutt is erre az egjndejű rendezésre; de éppen az egyes csoportokkal szemben szükséges tennivalókban rejlő nehézségek összehalmozódása folytán e kisérlet nem sikerült. Hogy Franciaországban a leghivatottabbak állandó törekvése ellenére sem tudták a kérdés kielégítő megoldását elérni, annak okát tekintélyes francia jogászok éppen abban látják, hogy a kisérleteknél. mindig egyszerre akarták a kérdést úgy szegényügyi, mint büntetői ogi vonatkozásaiban rendezni. Helyesen utaltak rá, hogy a szegényügy- rendezésére irányuló javaslatok felvetésénél a nagy tehertől félő községek sikeres ellenállást fejthettek ki a javaslatok ellen, amelyeknek a kapcsolat folytán az a látszata volt, mintha a törvényhozás a társadalom ellenségei részére követelt volna nagyobb áldozatokat; s a két kérdés összekapcsolása folytán a legveszedelmesebb elem elnyomására irányuló s csak kisebb pénzáldozatokat igénylő törekvés sem sikerült. Az ellen azonban semmiféle komoly tényező nem fejthet ki ellenállást, hogy a kérdésnek utóbbi részét rendezzék. Ha a községek s a társadalmi tényezők látják, hogy a büntető rendelkezések a munkakerülőktől megmentik a társadalmat, de a szerencsétlenekben rejlő veszedelmet csak jótékony intézmények állításával szüntethetik meg: külön e rokonszenvesebb kérdés megoldására szivesebben fognak vállalkozni. A szétválasztás pénzügyi okokból a feladat mindkét részének sikeres megoldása érdekében hazánkban is szükséges. Erre való tekintettel ez a javaslat csak a munkakerülőkre terjed ki, még pedig azoknak úgy alkalmi, mint szokásszerű csoportjára ; nem öleli fel tehát sem a betegek, gyöngék, nem rendes elmeállapotúak, sem a munkára kész, de alkalmazást nem találó egyének célszerű támogatásának nehéz problémáját. Mindennek megoldása a céltudatos szociálpolitikára vár. Azzal tisztában kell lenni, hogy a jótékonyság tervszerű rendezése, kellő számú menhely és gyógyintézet munkaközvetítő és foglalkoztató műhely állítása s általában az az alsóbb néposztály társadalmi ós gazdasági helyzetének jelentékeny javítása nélkül a problémának egész terjedelmében való megoldásáról szó sem lehet. De ez a körülmény nem akadályozhatja meg a már mo^t megoldható feladat kielégítő rendezését. A gyöngék, betegek, nem rendes elmeállapotúak, úgyszintén a munkát keresők mellett jelentékeny azoknak a száma, akik egészségesek, munkabírók, de léhaságukkai és munkakerülésükkel a társadalmi rend állandó ellenségei. Ezekkel szemben a társadalmi és a jogi rendnek addig is megfelelő védelmet kell nyújtani, amíg a törvényhozás a kérdést egyéb vonatkozásaiban is rendezni fogja. 2. Közveszélyasség és bűnösség- A munkakerülés a megszökött értelemben vett bűnösség elemeit magán viseli. A társadalom joggal várja el mindenkitől, hogy önmagáról és családjának fentartásáról saját munkájával gondoskodjék. Aki e kötelességót megszegi, erkölcsileg felelős s így büntetőjogi felelősségének ethikai alapja van. Az 1891. évi belga törvény indokolása is hangsúlyozza, hogy a büntetésnek a munkakerülő csavargókkal szemben a régi büntetőjogi értelemben megvan a jogosultsága ; a szokásszerű és szándékos munkakerülés lázadás a munkáikodási kötelesség ellen; más csavargót a társadalom nem is büntethet, mint aki nem akar dolgozni.