Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 05 Azok az eljárási szabályok, amelyeket a Children Act felállít, úgy a londoni külön gyermekbíróságra, mint a gyermekbíróságként működő sommás bíróságokra egyaránt kötelezők. Ezekből ^z eljárási szabályokból két vezérlő gondolat emelkedik ki: aj a fiatalkorú vizsgálati fogságának lehető elkerülése ; b) a tárgyalás nyilvánosságának lehető korlátozása. Az előbbi gondolatot szolgálják a következő rendelkezések: & letartóztatott fiatalkorút, aki nem állítható m r omban a bíróság elé, ha a cselekmény nem súlyosabb természetű, kezesség mollett szabadlábon kell hagyni ; ha komolyabb természetű ügyről van szó és a fiatalkorú kezesség mellett sem bocsátható szabadon, rendszerint a gyermekek ós fiatalkorúak részére szolgáló őrizeti helyen (place of detention) kell a tárgyalásig őrizetben tartani (95. §.). Ily őrizeti helyek felállításáról minden békebíró kerületében a rendőri hatóságnak kell gondoskodnia (108. §, 96. §.). Ez a gondoskodás háromfélekép történhetik: a) magánosok által vezetett őrizeti helyekre vonatkozólag a rendőri hatósága tulajdonossal egyezségre léphet ; b) a rendőri hatóság egyedül vagy más rendőri hatósággal együtt létesíthet őrizeti helyet ; c) őrizeti helyül adakozásból vagy nyilvános alapokból fenntartott intézetek szolgálhatnak. Őrizeti helyül a már meglévő menhelyek (remand home) is átvehetők. Ha a fiatalkorú nem utalható ily őrizeti helyre, akár mert testi vagy lelki állapota nem engedi, akár mert oly fékezhetetlen jellemű, hogy ott nem volna biztonságban, vizsgálati fogságba is helyezhető, de gondoskodni kell arról, hogy felnőtt vádlottakkal, hacsak ezek nem hozzátartozói, érintkezésbe ne jusson. A nyilvánosság korlátozását, amelyet a 111. §. 4. pontja rendel el, kiegészíti a 114. §., amely feljogosítja a bíróságot, hogy a tárgyalás nyilvánosságát kizárja, ha gyermeket vag} r fiatalkorút tanúként hallgat ki oly ügyben, amely az erkölcscsel vagy az illemmel ellenkező cselekményre vonatkozik és a IIB. §., amely a gyermekeket mint hallgatókat zárja ki bármely bűnügyi tárgyalásból. Minthogy a szülő vagy gyám felelős a gyermek vagy fiatalkorú magaviseletéért ós utóbbiak helyett a pénzbüntetés, kártérítés ós bűnügyi Költség viselésére kötelezhető (99. §.), a gyermek vagy fiatalkorú vádlott ügyében tartott tárgyalásra a szülőt vagy gyámot is meg kell idézni. Ezektől a rendelkezésektől eltekintve a törvény nem foglal magában szabályokat, amelyek a gyermekbíróságra vagy a gyermekbíróságként működő békebíróságok eljárására vonatkoznak. á.zok az intézkedések, amelyeket a gyermekbíróság a büntetendő cselekmény miatt vádolt fiatalkorúra és gyermekre vonatkozólag tehet (107. §.), az anyagi jog szabályait foglalják magukban. Ezekben a rendelkezésekben a Children Act csak annak kifejezett kiemelésével állapított meg az addigi szabályoktól eltérő új jogot, hogy gyermek vagy fiatalkorú halálbüntetésre, sőt a gyermek fegyház vagy fogházbüntetésre nem ítélhető (102—103. §§.) s e büntetések helyett a bíróság a gyermeket vagy fiatalkorút határozatlan illetőleg (104. §.) határozott időre a kormány rendelkezésére bocsáthatja, ami annyit jelent, hogy a belügyminiszter a gyermeket vagy fiatalkorút belátása szerint a megfelelő intézetben helyezheti el. Egyebekben a gyermek és a fiatalkorú ellen a már korábbi törvényekben megállapított intézkedések (próbára bocsátás t javító vagy nevelő intézetben való elhelyezés, vesszőzés stb.) rendelhetők el. Kitűnik a mondottakból, hogy az angol gyermekbíróság, mint az eljárásnak speciális szervezete csak fogyatékosan van még kiépítve. Midőn 1904-ben e gy a különböző minisztériumok képviselőiből összeállított bizottság a degene-