Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

78 587. szám. szabadságát megszorítja, ezzel nem gyűlöletes dolgot művel, hanem épen a fiatalkorúak érdekében fog eljárni. Mihelyt tehát a fiatalkorúak bírája atról értesül, hogy a korlátlan szabadság meghagyása esetében a fiatalkorú ezen szabadsággal visszaéhie, hivatása lesz a megfelelő intézkedéseket megtenni. Az egyéni szabadságnak ez a korlátozása természetszerűen nem jelentkezhetik a vizsgálati fogság és előzetes letartóztatás önkényes alkalmazásában ; sőt ellenkezőleg iparkodni kell arra, hogy a gyermeket és a fiatalkorút előzetes letartóztatásban egyáltalában ne tartsák. Nem jelentkezhetik azoknak a garanciáknak lerontásában sem, amelyeket a független bírói szervezet nyújt. De nélkülözhetetlenné teszi, hogy a bíró számos esetben eltekintsen azoktól a perjogi alakiságoktól, amelyeket a felnőttek ügyeire a bűnvádi perrendtartásban foglalt jogszabályok előírnak. Az új alapelvek és vezéreszmék mellett csökken a legalitás elvének és a vádelvnek fontossága is. Nem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy minden a törvényben meghatározott cselekmény elkövetése miatt a fiatalkorú ellen bűnvádi eljárást folytassanak le, ha ezt az eljárást az ő megmentésének ós így egyúttal a társadalom oltalmának érdeke nem kivánja. Ellenben módot kell nyújtani, hogy oly esetekben is lehessen a gyermek vagy a fiatalkorú hatályos oltalmáról gondoskodni, amikor erkölcsi veszedelme nyilvánvaló, bár bűncselekményt még nem követett el vagy az elkövetett bűncselekmény miatt vádat nem emeltek. A reformgondolatok egyes hiveí még arra sem fektetnek súlyt, hogy a vádnak az eljárásban bármily szerepe legyen; ily radikális szervezeti és eljárási újításra azonban a hazai viszonyok figyelembe vételével ma még egyelőre gondolni nem lehet. Meg kell változnia az új eljárásban a vedelem szerepének is. A terhelt gyermeknek vagy fiatalkorúnak nem az az igazi érdeke, hogy felmentsék vagy minél kisebb büntetést szabjanak ki rá, hanem, hogy olyan intézkedést tsgyenek vele özemben, amelyet értelmi és erkölcsi fejlődése megkíván. Sokan osztják ma már azt a véleményt, amely az amerikai gyermekbíróságok előtt gyakorlatilag is megvalósult, hogy védelemre a fiatalkorúak ügyeiben egyáltalán nincs is szükség, mert védeni tulajdonképen azt kell, akivel valami rosszat akarnak tenni; de mi a fiatalkorúnak csak javát akarjuk ; a bíró atyáskodó, gyámkodó szerepet végez érdekében, mirevaló tehát külön védeni őt. A javaslat nem csatlakozik ehhez a felfogáshoz. Az nj jogszabályok jelentőségót és valódi értelmét átérző védő ugyams épen úgy, mint a vád képviselője, véleménynyilvánításával, tanácsaival, a gyermek vagy fiatalkorú megmentésének előkészítésével ezen eljárás sorain is hasznos ínunkat végezhet. A magyar ügyvédi kar számos tagja már eddig is bizonyítékát adta annak, hogy e nagy társadalmi kérdés iránt megfelelő érzéke van; remélni lehet tehát, hogy a különösen arra hivatott férfiak jelentkezése útján sikerülni fog a gyermekek és fiatalkorúak részére olyan védői kait biztosítani, amely az új jogszabályok céltudatos alkalmazását mindenben előmozdítja. A nyilvánosság elvét, amelyre a, XIX. század perjoga az előző korok visszaéléseire való visszahatásként oly különös súlyt fektetett, a fiatalkorúak ügyeiben folytatott eljárásnál szintén át lehet ós át is kívánatos törni. A fiatalkorúak bűnügyeinek nyilvános tárgyalása ugyanis ellentétben áll nevelésük érdekével. A nyilvános tárgyalás gyakran hiúvá teszi bűncselekményére a terheltet, aki a napilapok hasábjain olvasva nevét, cselekményeiben könnyen dicsőséget hit: gyakran viszont a, nyilvános tárgyalás okozta i