Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
76 587. szám. a bíróság éppen úgy kiszabhassa a bűnösség megállapításával, mint a nélkül. Ez a megkülönböztetés átment a törvény szerkezetébe is, ami kitűnik a 16. és 17. §-ok egybevetéséből. Azonban ezek a büntetés sziliében megjelenő intézkedések is nevelő célzatnak és azoktól nevelő hatást várunk. A javító nevelésnél ezt külön megemlíteni nem is szükséges; de fogházainknak sem szabad törvényünk szelleme szerint másoknak lenniök, mint szigorúbb természetű javító iskoláknak. A Iin ban kifejezésre jutott eszmeáramlat tehát a bűncselekményt elkövető gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben a büntetőjognak teljes átalakulását idézte elő. Ezt az átalakulást természetszerűen kisérte s részben meg is előzte egyfelől a törvényhozás és közigazgatás, másfelől a társadalom számos gyermekvédő intézkedése ; de nyomon kell kísérnie különösen egy oly törvénynek, amely az új jogszabályok alkalmazására a mainál inkább megfelelő eljárást létesít ós az eljárásra külön e célból alkotott szervet jogosít fel. II. A fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárás módosításának szüksége, rendeltetése és alapelvei. A bűnvádi eljárási jognak önálló célja nincs; feladata, hogy a benne foglalt jogszabályok felhasználásával a bíróság megfelelően alkalmazhassa az anyagi jognak tételeit. A XIX. század büntető per jogának rendeltetése ehhez képest első sorbin az volt, hogy lehetővé tegye e század anyagi büntetőjogának megfelelő alkalmazását; de ez a perjog természetszerűen magán viseli ama kor eszméinek bélyegét is, amely korban az anyagi büntetőjoggal egyidejűleg keletkezett. Az 1806 : XXXIII. törvénycikkbe iktatott magyar bűnvádi perrendtartás, mint Európának számos más büntető perjoga, évszázados lassú fejlődés terméke, amely részben a XVIII. század végóig Angliában kifejlődött bírói szervezet és eljárási jog, másfelől az ugyanekkor Franciaországban kialakult jogszabályok alapeszméit tükrözteti vissza. Ez a vegyes természetű perjog egyfelől természetes reakciót jelent a XVIII. század végét megelőző bíráskodás önkényével és embertelensógével szemben és garanciákat keres hasonló önkénynek és embertelenségeknek megelőzésére. Másfelől önként érthető rendeltetéséhez képest a XIX. század íolyamáB kialakult anyagi büntetőjog olyan alkalmazását van hivatva biztosítani, amely ezen anyagi jog alapeszméinek megfelel. E vezéreszmék mint ismeretes a következők voltak : a) a törvényhozás elvileg csak külső tettek miatt állapíthat, meg büntetést ; b) a bíróság csak olyan külső tettet büntethet, amelyet a törvényhozás elkövetése előtt bűncselekménynek nyilvánított; e) a büntetésnek arányosnak kell lennie az elkövetett bűncselekménnyel. A büntető eljárásnak a főfeladatai ehhez képest a következők voltak : a) messzemenő pontossággal meg kell állapítani az elkövetett bűncselekményt és kideríteni a tényállás minden apró részletét; h) ki kell deríteni ugyancsak apró részletességgel a terhelt szerepét az elköveteti cselekményben ; megállapítani, hogy megvannak-e a bűnvádi eljárás és a büntethetőség összes előfeltételei; meg kell határozni a terhelt sze- repének figyelemmel tartásával a bűncselekmény törvényes minősítését ; mert azoktól függ, hogy a törvény szerint a tettes ellen milyen büntetést kell alkalmazni ; c) végül el kell dönteni a bűnösség kérdését s ha a bűnösség megállapítható, alkalmazni kell az anyagi jogszabályokat.
