Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-585

16 585. szám. tekintetében a más jellegű iskolától átvett és az 1907. év július hó elsejétől követőleg saját kérésére kinevezett tanitó között eddig fennállott, megszűnik. Abban a feltevésben, hogy a tervezett illetményrendszer főbb alapelveit és rendelkezéseit a fentiekben részletesen ismertettem és kimeritően meg indokoltam, az állami tanitói illetmények rendezésének pénzügyi kihatását a következőkben tüntetem fel : A javaslat folyományaként 1913. évben: 1. A fizetéseknél 8.524 tanitói (tanitónői) létszám mellett 1,298.400 K 2. A lakáspénzeknél a lakást élvező 5.616 tanitó (tanítónő) után 763.H00 > 3. A törvényjavaslat 17. §-a alapján engedélyezhető személyi pótlékoknál 250.000 » Összesen tehát 2,307.000 K több költség fog előállani. Minthogy azonban az 1913. évi állami költségvetésben e czélra csak 1.900.000 korona irányoztatott elő, a még szükséges 407.000 korona részben az eddigi személyi pótlékok megszűnése folytán fel- • szabaduló hitelben, részben pedig az 1907 : XXVI. t.-czikk alapján az 1913. évi költségvetésben külön előirányzott fizetési többletekben nyert fedezetet. Ezek után áttérek javaslatom részletes indokolására. Az 1. §-hoz. Ezen szakasz első bekezdésében azért mutatkozott szükségesnek szabatosan meghatározni azt, hogy ki tekintendő véglegesen alkalmazott rendes állami elemi népiskólai]tanitónak, mert e javaslat kizárólag ezeknek a tanítóknak illetményeit szabályozza és a »rendes állami elemi népiskolai tanitó« hivatali fogalma eddigi törvényeinkben meghatározást még nem nyert. A második bekezdés a törvényjavaslatban szereplő megnevezések félre nem ismerthető megvilágítására szolgál. A 2., 3. és 4. §§-hoz. Ezen pragmatikus rendelkezések felvételét főleg adminisztratív szempontok tették szükségessé. A kinevezés elfogadottnak vélelmeztetik, ha a kinevezett a kinevezési okmányt átveszi. Ennek megtörténte után a kinevezés már nem vonható vissza. Ezzel megszüntetni kívánom azt a bizonytalan és ingadozó gyakorlatot, mely e tekintetben eddig fennállott. Az 5. §-hoz. Az 1907. évi XXVI. törvényczikk 2. §-a a tanítókat állomáshelyük szerint három fizetési csoportba osztja és az alapfizetéseket az egyes fizetési csoportokban egymástól eltérőleg 1000—1100—1200 koronában állapítja meg. Ámbár kétségtelen, hogy kisebb községekben a megélhetési viszonyok általában kevésbbé terhesek, mint nagyobb városokban, mégis ha figyelembe