Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 147 viszonyok felderítésére is irányzottan kell folynia. Az e végből szükséges külön rendelkezéseket állapítja meg a javaslat 29. §-a. A 30. §>hoz. A Bp. 205. §-ának 1. pontja a tanuzás kötelessége alól felmenti a terheltnek ott tüzetesen megjelölt közeli hozzátartozóit. E rendelkezés alapgondolata nyilván az, hogy a terhelt közeli hozzátartozójától a bűncselekményre vonatkozóan nem lehet követelni igazmondást, nevezetesen azt, hogy az erkölcsi kötelességek amaz összeütközésében, amelybe a hozzátartozó a terhelthez való rokoni viszonyánál fogva mint tanú kerül, a terheltre hátrányos tudomásáról is számot adjon. Más a helyzet a fiatalkorú ügyében azoknak az adatoknak és körülményeknek közlésére nézve, amelyeknek ismerete a fiatalkorú egyéniségének, értelmi és erkölcsi fejlettsége fokának és életviszonyainak megállapításához szükséges, mert a míg egyfelől úgyszólván egyedül tőlük várhatni ebben az irányban megnyugtató felvilágosítást, addig másfelől ebben a kérdésben, mely a terhelt bűnösségének kérdésével nem áll összefüggésben, hanem kizárólag az intézkedés helyes megválasztása szempontjából merül fel, a hozzátartozó a való tényállás felderítésével nem jut rokoni érzésével összeütközésbe, mert hisz az, hogy a fiatalkorú ellen az ő jövője érdekében leghelyesebb intézkedés választassék ki, neki ép úgy érdeke, mint magának a fiatalkorúnak s az e végből ellene folyó eljárásnak. Ep azért a javaslat a hozzátartozónak a Bp. 205. §. 1. pontjában adott mentességet a vallomásnak erre a részére nézve megszünteti. Még az érintett személyes viszonyok tekintetében sem kivánja azonban a javaslat vallomásra szorítani a hozzátartozót akkor, ha abból reá vagy az ő hozzátartozójára jelentékeny kár vagy szógyen hárulna; mert ugyanazok az okok, amelyek a Bp. 208. §-ának idevágó rendelkezését igazolják, a fiatalkorúak ügyében is általában állanak. A 31. §-hoz. A bírót az intézkedés helyes megválasztásában kivánja támogatni a javaslat 31 §-ának az a rendelkezése is, amely az ügyészt ebben az irányban nyilatkozatra kötelezi, s ily nyilatkozatra a fiatalkorú érdekeinek képviseletére hivatott személyeket is feljogosítja. E nyilatkozatok céljuknál fogva a dolog természete szerint nem korlátozhatják a bírót az intézkedés megválasztásában, ami éppen a legfőbb főfeladata. A 32. §-hoz. Tekintettel a bíró által alkalmazható intézkedések sokféleségére, amelyek között abírónak szabadon kell válogathatnia akkor is, ha tárgyalás tartását rendelte el, — szabályozást kivan az a kérdés is, mily alakban határoz a bíró a fiatalkorú ügyében tárgyalás alapján. A javaslat abból indul ki, hogy a Bp.-nak megfelelő ítélethozatala csakis ott van helyen, ahol a bűnösség kimondása és dorgálás vagy büntetés alkalmazása szükséges, vagy ha a vádlottat a vád alól fel kell mentenie (32. §. 1. p.) Minden más esetben a yégzés alakja felel meg a bíró intézkedésének, annál is inkább, mert egyes ily intézkedéseket a bíró már a Bp. szerint is, de a javaslat 22. és 23. §-a szerint is ily határozattal rendelhet el. Külön rendelkezik a javaslat arra az esetre vonatkozólag is, hogy mily í •
