Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 129 Mindenekelőtt a Bp.-ban általában érvényre emelt legalitás elve alól kivételt kell tenni az opportunitás eh 7 e javára abban az irányban, hogy az ügyészség a vád emelésétől elállhasson vagy a vádat elejthesse, ha meggyőződése szerint a fiatalkorának a cselekmény elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és- erkölcsi fejlettsége nem volt meg, vagy ha az elkövetett büntetendő cselekmény elenyészően csekély sulyn vétség vag} 7 kihágás, és a terhelt jövőbeni magaviselete és erkölcsi fejlődése érdekében semmiféle intézkedés elrendelését nem tartja kivánatosnak. A vádlónak ebben a terjedelemben befolyást kell engedni arra, hogy a dorgálást, a fogház-, államfogház-, elzárás- és pénzbüntetés, alkalmazását kizírhassa, ha az általa képviselt büntetőjogi érdekek szempontjából annak mellőzését tartja célszerűnek, a fiatalkorú érdeke pedig a vád mellőzését kivan ja. A vád szerepének az érintett szempontok szerint törtónt szabályozása mellett az ügyészség szerepe és feladata is lényegesen megváltozik. Az eljárás kezdetétől minden esetben megilleti az ellenőrzés és irányítás abban a tekintetben, hogy az eljárásban mind a bűncselekmények elbírálásához, mind a fiatalkorú jövő fejlődéséhez fűződő közérdek érvényesülhessen; semmi esetre sem lesz az üldözés, a megtorlás képviselő orgánuma, hanem a bírósággal a fiatalkorú és a társadalom érdekében együttműködő tényező. E különleges feladatra tekintettel, szükséges a fiatalkorúak ügyeiben közreműködő külön kir. ügyész és kivételesen ügyészi megbizott kijelölése is (fiatalkorúak ügyésze 5. §.). A fiatalkorúak bírósága előtt lefolytatott egész eljárás során a nevelés és megmentés gondolatának kell uralkodnia. Ezért a javaslat, különös súlyt helyez az előzetes védő és óvó intézkedésekre (18 §.), a pártfogó közreműködésére s arra, hogy az intézkedések végrehajtása hatályos legyen, vagy a szükséghez képest módosíttassék. (47 - 55. §.) Az eljárás során alig van res judicata; a dorgálás már a Bn. 19. §-a értelmében megváltoztatható, illetőleg más alkalmas intézkedéssel helyettesíthető ; a javaslat erősen ruganyossá teszi a próbára bocsátás alkalmazását (51. §.), az elrendelt javítónevelés vagy utólagos javítónevelés mellőzését (54. §.), vagy a Bn. 28. § ával egyetértően a kiszabott fogházbüntetés mellé a később szerzett tapasztalatok alapián utólagos javítónevelés elrendelését A javaslat áttöri a nyilvánosság elvét; nemcsak azzal, hogy lehetővé teszi az eljárásnak alakszerű tárgyalás nélkül való befejezését (22 - 24. §.), hanem azzal is, hogy a tárgyaláson a nyilvánosság korlátozását elrendeli s annak kizárását a bíró belátására bizza. (27. §.) A szóbeliség és közvetlenség elvei is bizonyos korlátozást szenvednek (11. §.) ; a védelem hivatása átalakul, aminek intézmónyszerű biztosítókát a javaslat külön közvédői intézmény létesítésében keresi. Az előadott vezérelvek alapján az eljárás menete a fiatalkorúak bírósága előtt a következően alakul. Ha annak a bonyolult és nehéz lélektani problémának a megoldását, amely a bíróság elé állított minden fiatalkorú személyében összpontosul, lehetőleg meg akarjuk könnyíteni, a XIX. század büntető perjogának csak vázát tarthatjuk meg. A Bp.-ban megállapított változatos sora a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedéseknek, amelyeket e javaslat még további intézkedésekkel e gészít ki, csaknem teljesen kizárják azt, hogy a fiatalkorúak ügyeiben a bíró a Bp. szorosan megszabott formái szerint járjon el. Szigorú alakszerű eljárás, mely a bíró kezét az anyagi igazság kiderítése és a vádlott szem^ Főrendi iromány, XIII. 1910—1915. 17
