Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 125 rendes megtorló eszközét kell alkalmazni, mint már fentebb érintve volt, a Bn. rendszerének nem felel meg. A Bn-ban megállapított intézkedések elvi egységéhez, mely a nevelő és a büntető jellegű intézkedések rendszeri elkülönítését nem ismeri, kétségtelenül legközelebb a legújabb belga törvény álláspontja áll, amely a fiatalkorúval szemben alkalmazható összes intézkedésekre az egyesbíróként eljáró gyermekbíróban egészen külön szervet és külön eljárást létesít. A tervezet azonban ehhez a megoldáshoz sem csatlakozhatott teljesen. Azt, hogy a fiatalkorú bűntettes ügyével lehetőleg egyesbíró foglalkozzék, maga a tervezet is oly követelménynek tekinti ugyan, amelyet a legszélsőbb határig megvalósítani kivan, mindazonáltal a tervezet a fiatalkorúak bűnügyeit a Bn. rendelkezéseire tekintettel minden esetben nem találta ily egyesbíró elé utalhatóknak. A Bn. 26. §-a szerint ugyanis fiatalkorú ellen a legsúlyosabb esetekben, amidőn nevezetesen a törvény a cselekményre halált vagy fegyházbüntetést szab, ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor már 15-ik életévét betöltötte, tiz évig terjedhető fogházbüntetés is állapítható meg. Alig lehet számítani arra, hogy a jogászi közvélemény hazánkban megnyugvással fogadná azt, hogy az egyesbíró hatásköre ily súlyos intézkedések alkalmazására is ki legyen terjesztve. Ily esetekben a cselekmény objektiv súlya már magában aggályossá teszi, hogy ezek a cselekmények egyáltalán a fiatalkorúak egyesbírajának hatáskörébe tartozhassanak. Az esküdtbíróság hatáskörébe utalt sajtóügyeknek az esküdtbíróságtól elvonása pedig a sajtószabadság szempontjából kelthetne könnyen aggodalmakat. Bár ezek az aggodalmak a fiatalkorúak bűnügyei tekintetében elvileg kevesebb igazolható alappal bírnak is, mint a felnőttek ügyeiben bírhatnának, a tervezet mégis azokra tekintettel óvakodott a fiatalkorúak egyes bírájának érdemleges intézkedési jogkörét a belga törvénynek megfelelően a fiatalkorúak összes ügyeire kiterjeszteni, annyival is inkább, mert a szem előtt tartandó érdekek szempontjából az egyesbírói hatáskörnek ily nagymértékű kiterjesztését mellőzhetetlenül szükségesnek nem is találta. Az olasz javaslatnak rendelkezései ellen, melyek alapelvük tekintetében az amerikai egyermekbíróság eszméjén sarkallanak, az ebben az irányban fentebb felhozott megfontolások szólanak, bár magának a javaslatnak szerkezetében és elveiben a tervezet több tekintetben követésre méltó példát talált. A francia törvény, mely szabályozásában a súlyt a 13 évesnél fiatalabb bűntettesekre helyezi, az idősebb fiatalkorúak tekintetében pedig csupán a rendes bíróságok előtti eljárásnak némely részletkérdésére terjeszkedik ki, a tervezet rendelkezéseire nézve, amelyeknek a Bn. szab irányt, különösebb figyelembe nem jöhetett. Ami végül a német birodalmi és az osztrák javaslatokat illeti, ezeknek az az alapgondolata, hogy a bűntettes fiatalkorúakkal való elbánás a nevelőintézkedések szemp mtjából az erre hivatott g3 7 ámi bíróságokkal való kapcsolat révén oldandó meg, hazai viszonyaink között, tekintettel különösen árvaszékeinknek különálló, autonom szervezetére, valamint eljárásuknak nehézke sségére, alig kecsegtethetne a sikeres megoldás reményével, nem is tekintve azt, hogy az intézkedéseknek ily szót választása a Bn. álláspontjának épolv ke vésse felelne meg, mint a fiatalkorúak bírósága és a rendes bíróság közt való ily irányú felosztásuk. Ezekre tekintettel a tervezet a különféle megoldási módozatok között oly közbenső utat választott, amely egyfelől szorosan simulni kivan a Bn.-ban lefektetett anyagi jogi elvekhez, másfelől a legújabb büntetőpolitikai
