Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.
Irományszámok - 1910-381
568 381. szám. tényleges szolgálatban álló állami alkalmazott — lakást természetben élvez, és ha ez a lakás nagyobb, mint a milyenre a férjnek az érvényben álló szabályok értelmében igénye lenne, a nőalkalmazott lakáspénzre egyáltalán nem tarthat igényt. Ha ez a természetben élvezett lakás ugyanolyan vagy kisebb, mint a milyenre a férjnek az érvényben álló szabályok értelmében igénye lenne, a nőalkalmazott — az első bekezdés értelmében — lakáspénzének 50 százalékára tarthat igényt. Az utolsó bekezdés rendelkezik azokról az állami nőalkalmazottakról, a kik a jelen javaslat hatálybalépésének időpontjában már magasabb összegű lakáspénzt élveznek, mint a mennyire nekik a jelen szakasz értelmében igényük lenne. Minthogy nem tartanám méltányosnak, hogy az ilyen nő ilkalmazottak által már élvezett lakáspénznek összege leszállittassék, ebbe a bekezdésbe az a határozmány vétetett fel, hogy ezek a nőalkalmazottak a különbözetet személyhez kötött lakáspéncpőtlék czímón megtartják. Önként értetődik, hogy ezt a megtartott lakáspénzpótló \ot a nőalkalmazottat megillető lakáspénznek emelkedése esetén a többlet erejéig be kell szüntetni. Például: ha a ;elenleg évi 800 K lakáspénzt élvező s a jelen javaslat hatálybalépése után csak évi 400 K lakáspénzre és évi 400 K lakáspénzpótlékra igényjogosult nőalkalmazottnak lakáspénze évi 900 koronára emelkedik, részére évi 450 korona lakáspénzt és évi 350 korona lakáspónzpótlókot kell folyósítani. • A 21. §-hoz. Ez a szakasz az állami, vármegyei vagy államvasuti alkalmazottak részére tévedésből akár kisebb, akár nagyobb összeggel megállapított bármilyen illetménynek helyesbítéséről rendelkezik. E határozmányok megállapításánál azt az elvet tartottam szem előtt, hogy a tévesen megállapított illetményt helyesbíteni kell, még pedig az érvényben álló törvény, illetményrendszer vagy szabályzat szerint járó illetmény összegénél alacsonyabb összeggel megállapított illetményt az alkalmazottnak, illetőleg ha az alkalmazott már nem volna életben, özvegyének vagy árvájának a kérelmére, a magasabb összeggel megállapított illetményt pedig hivatalból. Az első és második bekezdés tartalmazzák az erre vonatkozó határozmányokat, a melyek annyiban térnek el egymástól, hogy míg az alkalmazott (illetőleg özvegye vagy árvája) a különbözetet az alacsonyabb ós magasabb összogű illetmény között a múltra nézve is igényelheti addig az államkincstár, illetőleg a vármegye törvényhatósága a múltra nézve jóhiszemüleg felvett többletnek visszatérítését nem követelheti. Ez utóbbit azért tartom indokoltnak, mert az alkalmazott a tévedésből magasabb összeggel megállapított illetményt a legtöbb esetben teljes jóhiszeműséggel veszi fel, s az illetménynek a törvény, illetményrendszer vagy szabályzat szerint járó összegre való leszállítása már magában is jövedelmének csökkenését vonja maga után, nem lenne tehát móltányos, hogy az illetqt a hatóságok által elkövetett tévedés miatt még azzal is sújtsuk, hogy tőle az illetéktelenül, de teljes jóhiszeműséggel felvett többletnek visszatérítését is követeljük. Az eddig előfordult esetekben az ilyen czímen előirt téritmények legtöbbször elengedtettek, sőt a közigazgatási bíróság arra, az álláspontra helyezkedett, hogy az illetéktelenül, de jóhiszemüleg felvett illetménytöbbletek nem terítendők vissza. Az első bekezdés szerint a különbözet csak az alkalmazott (illetőleg
