Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
I 373. szám. 38è Áz 6. póni az egyévi önkénteseknek a közös haderő és a honvédség között való szétoszlását a ma érvényes törvénytől eltérő módon szabályozza, amennyiben a korosztály és sorszám rendje szerinti beosztások beszüntetése folytán (1. a részletes megokolás 27—29. lapját), az ugyanabban a sorozási évben besorozott egyévi önkénteseket a közös haderő és a honvédség között a két ujonczjutalék arányában rendeli felosztatni. E szabály alól kivétetnek a besorozott néptanítók és a tanitóképző-intézetek végzett növendékei, akik az egyévi önkéntesi szolgálatot a honvédségnél teljesítik, továbbá az önként belépettek, akik a csapattestet (igy tehát a hadsereghez vagy honvédséghez való beosztásukat) szabadon választhatják. Miután a honvédséghez való önkéntes beléphetés jövőre az ujonczok részére lehetővé válik (1. a megokolás 51. lapját), nincsen akadálya annak, hogy az egyévi önkénteseknek is megçngedtessék a honvédséghez való (idő előtti) önkéntes belépés. Mig azonban az ujonczokra nézve a honvédséghez felvehető önként belépők száma a javaslat 19-ik §-ában fiz ujonczjutaléknak öt százalékában állapittatik meg, addig itt az egyévi önkéntesekre nézve a 21. §. 5. pontja ennél jóval kisebb számot, egy százalékot állapit meg, hogy a honvédség az állítás utján besorozott egyévi önkéntesek közül is kapjon megfelelő számú egyént és egyúttal elkerültessék az, hogy a honvédséghez túlságosan sok egyévi önkéntes jusson, ami, miután az egyévi önkéntes az ujonczjutalékba ujonczként számíttatik be, a honvédség ujonczjutalékát érzékenyen terhelné. A tárgyalt pontnak legvégén foglalt rendelkezés módot nyújt arra, hogy egyes egyévi önkénteseknek beosztása különös méltánylást érdemlő viszonyok fenforgása esetén az illetők kérésére utólag megváltoztattassék. A 6. pont az egyévi önkéntesek tényleges szolgálata elhalasztásának feltételeit határozza meg. A ma érvényes törvény a 25. §. ötödik bekezdésében akként rendelkezik, hogy azok az egyévi önkéntesek, akik tanulmányaikat valamely felsőbb tanintézetben folytatják, az egyévi tényleges szolgálat évét is szabadon választhatják. Ezt a rendelkezést a javaslat tetemesen kibőviti, amennyiben a szolgálat megkezdésének elhalaszthatását azok számára is biztosítja, akik szakképzettségük fejlesztése czéljából szakmájukban gyakorlati tevékenységet fejtenek ki, ami szocziális és gazdasági szempontból is jelentős ujitás. A ma érvényes törvény szerint „a tényleges szolgálatnak azon év október hava l-jén tul való elhalasztása, amelyben'' a jelöltek „életök 24-ik évét töltik be, meg nem engedtetik". Ezzel szemben a javaslat lehetővé teszi azt, hogy az egyévi önkéntesek különös tekintetbevételt érdemlő viszonyok fennállása esetében tényleges szolgálatuk megkezdését e maximalis határidőn tul is elhalaszthassák. A ma divó gyakorlat szerint az egyévi önkéntesek, valamint az ujonczok nemcsak tanulmányi czélból, de más, rendkívüli méltánylást érdemlő viszonyok fennforgása esetében is kapnak engedélyt tényleges szolgálatuknak elhalasztására. Erre azonban a törvényes alap hiányzott. E hiányt pótolja a 6. pontnak utolsó bekezdése. A 7. pont azt a részletes megokolás bevezetésében (31. lap) is ismertetett uj rendelkezést tartalmazza, hogy jövőre az egyévi tényleges szolgálat rendszerint az állam költségén teljesítendő és csak kifejezett kérelem folytán az illetők saját költségén. A már elől emiitett okon kivül még az a körülmény is ajánlatossá teszi ez ujitás életbeléptetését, hogy az állam költségén való szolgálhatás elnyerése érdekében gyakran visszaélések követteltek el, főleg a vagyontalansági bizonyítványok kiállítása körül. Az is anomália volt, hogy azok, akik e kedvezmény elnyerésekor teljes legénységüket igyekeztek beigazolni, később a tartalékos tiszti rang elnyer hetese czéljából az ehhez toegkivántató évi minimalis jövedelem tényleges élvezetét kimutatni törekedtek. Amily előnyös a jelzett ujitás a vagyontalan ifjakra nézve, akik most minden utánjárás és a hatóságok J génybevétele nélkül teljesíthetik majd az állam költségén egyévi önkéntesi szolgálatukat, ép oly méltányos az, hogy a saját költségükön szolgálók — főleg a csapattest választhatása körül — bizonyos előnyökben részesittessenek. Ez a körülmény biztosítékot nyújt arra, hogy mindazok, akiknek anyagi viszonyai a saját költségen való szolgálatot lehetővé teszik, valóban ily módon fognak szolgálni. Ez a reform tehát nem fog az államra . nézve anyagi terhekkel járni, sői Valószínű, hogy a saját költségükön szolgálók száma emelkedni fog, holott jelenleg az államköltségesek száma a saját költségesekét jóval túlhaladja. Önként értetik, hogy a lovasságnál, a lovagló tüzérségnél és a vonatcsapatnál az arczvonalbeli egyévi önkéntesek elvileg csak saját költségükön szolgálhatnak, mert különben túlságosan sok egyévi önkéntes tódulna e kapátokhoz, ami egyrészt az illetők kiképzésének alaposságát veszélyeztetné, másrészt pedig a lovasitott csapatok belső értékére és az egyes alosztályok minőségére hátrányos befolyással volna. Az a — jelenleg is alkalmazott — ívn( l (1 lkezés, mely szerint a lovasságnál szolgáló egyévi önkéntesek a lónak beszerzéséről, felszereléséről és eltartásáról is tartoznak gondoskodni, most a viszonyok hasonló voltára való tekintettel a lovagló tüzérségre is kiterjesztetik. A gyalog* hágnál ugyanis, ahol csak az illető egyén jő tekintetbe, az állam költségén való egyévi önkéntesi szolgálat folytán az államra nézve költségtöbblet alig áll elő. Más a helyzet a lovasságnál és a lovagló tüzérségnél. Az elsőnek — miként Cz idő szerint is — már békében is ugy a rendes tényleges szolgálatot teljesítő legénység, valamint a kincstári lovak számát illetőleg a teljes hadiállománynyal kell bimia, a lovagló tüzérségnél ellenben a tényleges legénység teljes létszámának Főrtndi iromány. VUT. 1910—1815, 49
