Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
336 373. szám. tanítókat, egyévi önkénteseket stb.), mindazonáltal az állampolgárok jogai és kötelességei tekintetében uralkodó modern nézetek, megkövetelik, hogy az alkalmasok nagy tömege a katonai szolgálat teljesítése szempontjából egyenlő elbánás alá essék. Ezzel szemben védrendszerünk a tényleges szolgálat teljesítése tekintetében szembetűnően eltérő kövelei menyeket támaszt, nevezetesen: 3 évi szolgálatot állapit meg a közös hadsereg összes újoncaira, 2 évit az összes honvéd újoncokra nézve, 4 évit a haditengerészetnél; mig a póttartalékba jutók ama nagy tömegénél, akiknek kedvezményre törvényes igényük nincs, a tényleges szolgálattól teljesen eltekint. E mellett a hadköteleseket az imént emiitett és egymástól annyira eltérő csoportokba többnyire nem igazságosan, hanem a sorshúzás adta merő véletlen alapján osztja be. Ennek következtében nem ritkán megtörténik az, hogy testileg kevésbé fejlett, vagy otthon nehezen nélkülözhető emberek több évig ténylegesen szolgálni kötelesek, ellenben számos teljesen kifejlett, vagy anyagilag kedvező viszonyok között élő alkalmas egyén a póttartalékba jut és csak igen rövid kiképzési időre vonul be. ' ••-' 2. A háború az állam erejének teljes megfeszítését követeli, ezért tehát az álta Iá nos védkötelezettség elvének megfelelően a hadiszolgálatra alkalmas összes állampolgárokat megközelítőé n egyenlő mértékben kell a katonai szolgálatra kiképezni. Ujo'nclétszámunk azonban oly csekély, hogy sem a lakosság, sem a katonai szolgálatra alkalmasok számával nem áll arányban. 1889-től kezdve a békelétszámot szaporítani kellett anélkül, hogy e célra csak egy újonccal is többet lehetett volna besorozni. Jelenlegi ujonclétszámunk már arra sem elegendő, hogy a.költrvetésileg megállapított békelétszámot az újoncok bevonulásakor (tehát októberben) fedezni lehessen. Ez az állapot akiképzés és a hadikészültség szempontjából már tarthatatlan. A viszonyok azonban 1908 tavasza óta még lényegesen rosszabbodtak. Ettől az időtől kezdve a szükségessé vált újjászervezéseket és az uj alakulások felállítását —•» melyekről később még szó lesz — nem lehetett többé az ujonclétszámból lődözni, hanem azokat a gyalogság és a vadászcsapat, a lovasság, az élelmező kar, valamint a lótenyésztő intézetek békeJó (számának rovására kellett megvalósítani. Ennek következtében jelenleg például a közös gyalog- és vadászezredek mindegyikében egy zászlóalj békelétszáma már az újoncok bevonulásakor (októberben) átlag 70 emberrel kisebb az előirt létszámnál. Békelétszámunk amúgy is oly csekély, hogy ez az állapot a kiképzést és a hadikészültséget súlyosan veszélyezteti. Az elégtelen ujonclétszám további igen nagy hátránya az, hogy a kereteket lehetetlen a hadiállományra oly emberekkel (tartalékosokkal) kiegészíteni, kiknek katonai kiképzése több évig tartott. Ezzel szemben az ujonclétszámon felül évente annyi fölösszámú és a hadiszolgálatra alkalmas hadköteles jut a póttartalékba, hogy a póttartalékosoknak nagy száma jelenleg már szervezési és kiképzési szempontból is igen komoly zavarokat okoz. A póttartalék jelenleg fél milliónál jóval több emberből áll. Ily viszonyok között megtörténhetik, hogy ezek a kevésbé kiképzett póttartalékosok nyomban a háború elején jutnak az ellenség elé. 3. A kedvezőtlen létszámviszonyok nemzetgazdasági szempontból is érzékeny hátránynyal járnak. Sok hadkötelesnek ugyanis nincs igénye arra, hogy a véderőről szóló törvény 34. §-a alapján családi körülményeinél va a póttartalékba jusson, pedig családi vagy kereseti viszonyai különös méltánylást érdemelnének. Ilyen hadköteleseket czidőszerint csak különös kivételes esetben lehet idő előtt tartósan szabadságolni, a véderőről szóló törvény 34. §-ának utolsó bekezdése alapján. E fakultatív kedvezménynek korlátozása érzékenyen sújtja az érdekelteket. A es. kir. osztrák honvédség rendes szükségletén felül évente 500 újonccal soroz be többet, hogy az' emiitett hátrányt legalább részben elhárítsa. így a es. kir. osztrák honvédségnél ugyanannyi különös méltánylást érdemlő olyan családfentartót lehet idő előtt szabadságolni, akiknek körülményei a póttartalékba helyezésre törvény szerint előirt föltételeknek teljesen nem felelnek meg. Ez a szabadságolás tehát ott megtörténhetik anélkül, hogy a cs. kir. osztrák honvéd csapatoknál létszámfogyatékot okozna. A rövidebb tényleges szolgálati idő életbeléptetése a közös hadseregnél már önmagában is messzemenően lekíntetbe veszi a nemzetgazdasági érdekeket. Mindazonáltal ez a törvényjavaslat biztosítani fogja azokat a kedvezményeket is, amelyeket eddig az idő előtti szabadságolással lehetett csak megadni és ily módon figyelembe veszi ezeket a különleges méltánylást érdemlő eseteket. Védrendszerünknek e lényegesebb hiányaiból számtalan más oly hátrány is származik, mely a kiképzést, a nyilvántartást és a háború egyéb előkészületeit nagyon megnehezíti. A részletes indokolás még tárgyalni fogja mindazokat a hiányokat, melyek az egyévi önkéntesi intézmény, a kedvezmények, a besorozottak beosztása (a közös hadsereghez és hadi tengerészethez, a honvédséghez és a póttartalékba), a jutalék számbavétele stb. körül mutatkoznak.
