Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-311

214 311. szám. 311. szám. (19. illés, 335. jegyzőköuyvi pont.) A főrendiház egyesült pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának jelentése a Montenegróval 1911. évi-f^^-kötött kereskedelmi és hajózási szerződés és az ahhoz tartozó Nyilatkozat beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Miután a legújabb időben Montenegróval semmiféle külforgalmi szerződésünk nem volt, az 1911. év elején kötött és most tárgyalás alatt levő, 1917-ig érvényes legtöbb kedvezésű egyezmény e részben mindenesetre nevezetes fordulatot képez. Valamint a monarchia másik államának, úgy a vele szorosabb szerződéses viszonyban álló magyar államnak is érdeke, hogy nyers- és ipari termel vényei részére első sorban a közel keleten, nevezetesen a balkáni államok területén minél szélesebb körű és jobb piaczokat szerezzen. A többi ilyen államokkal ugyan Montenegró e szempontból egy sorba nem tehető, és különösen a magyarországi forgalom azzal nem nagyon jelentékeny, de kétségkivül olyan, melyet kellő gondozással fejleszteni lehet, és méltányos feltételek mellett a mai nehéz külforgalmi viszonyok közt közgazdasági- és politikai érdekeink javára fejleszteni kell is. Legtöbb kedvezésű szerződésről lévén szó, annak csak különleges felté.telei kivannak tüzetesebb megvilágositást, mivel az reánk nézve kétségtelen előny, hogy kivitelünk a montenegrói általános vámtarifának ne — mint 1908. évi deczember hó 1-je óta a jelen pillanatig — maximális, hanem a szerződéses államoknak fentartott mérsékeltebb vámtételeit fizesse. A határforgalomnak a Nyilatkozatban történő szabályozása is mind a két félre nézve csak előnyös lehet. Mindezen intézkedések remélnünk engedik, hogy nem csupán az osztrák, de egyes magyarországi iparágak is, mint a malomés papiripar, a rizshán tolás és a sörfőzés, kivitelük várható emelkedésével a szóban levő egyezménynek, ha nem is nagy arányú, de figyelemreméltó hasznát fogják «láthatni. A kérdés csak az, hogy ezen előnyökhöz milyen áron jutunk. És épen ezt az árt találják nálunk a gazdaközönség hivatott képviseletei, nem annyira jelen összegében, mint veszélyesnek jelzett következményei folytán aránytalanul nagynak. A szerződés második czikkelye ugyanis megengedi, hogy bizonyos szűkebb térre általunk szorosan körülírandó feltételek