Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

307. szám. 205 telekkönyvbe be nem jegyezhető. Ezért marad itt el a szabály kiterjesztése a jelen törvény 32. és 33. §-ainak eseteire. A harmadik bekezdésben használt »kiegészítő rendelkezés« összhangban van az első bekezdés szövegével. VIII. 36. §. A bíróságok irattárai annyira megvannak terhelve a felekre jelentőséggel nem biró régi iratokkal, hogy ezeknek az iratoknak kiselejtezése és megsemmisítése fizikai kényszerkép jelentkezik. Nem fűződik semmi érdek ahhoz, hogy befejezett ügyekben oly iratok, amelyeknek semmi jelentőségük sincs, beláthatlan időn át őriztessenek. A javaslat ebből az okból felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy az ily iratoknak ós a szükségtelen kezelési könyveknek kiselejtezését és megsemmisítését rendelettel szabályozza. Természetesen részletes szabályoknak kell intézkedni arról, hogy mely iratok azok, amelyek semmi tekintetben sem bírhatnak már jelentőséggel, mily idő után semmisíthetők meg azok, mily módon kell alkalmat adni a feleknek, hogy még az ily jelentéktelen iratok megőrzéséről is gondoskodhassanak stb. A mai gyakorlat szerint a 32 éves elévülési határidőn belül semmit sem selejteznek. Az elévülési időnek jelentéktelen iratok megőrzésével megtartása épen nem indokolt; a felhatalmazás tehát azt is kimondja, hogy a miniszter egyes iratokra rövidebb selejtezési határidőt is megállapíthat. A 37. és a 38. §. óletbelóptetési és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Budapest, 1911. évi június hó 23-án. Székely Ferencz s. k, m. kir. igazsdgügyminister.