Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

307. szám. 20.*5 ellenfele, noha birtokban nincs, a telekkönyv alapján az ingatlanról rendelkezhetik. A zárlati kérelem elintézése a perbíróság hatáskörébe tartozván (1891 : LX. t.-c. 238. §. első bekezdése), erre megfelelően kiterjesztendők az előbbi §. utolsó bekezdésének a szabályai. Ellenben ott, ahol a tényleges birtokos már tulajdonos is és a per csak arra irányul, hogy a telekkönyv tartalmát kiigazitás (kitörlés) útján az anyagi jogállásnak megfelelően megváltoztassa, az első bekezdésben körülirt cél a fennálló jog értelmében perfeljegyzéssel érhető el. Erről a §. második bekezdése rendelkezik és kimondja, hogy a kiküldött bíró vagy jegyző a keresetnek hivatalból hitelesített másolatát a telekkönyvi hatósághoz beküldi és hogy ez a másolat a perfeljegyzés alapjául szolgál, ami az 1881 : LIX. t.-c. 6. £. második bekezdésére tekintettel, voltaképen csak annyit jelent, hogy ez a másolat a perfeljegyzés tekintetéből az eredeti keresetet pótolja. De a cél biztosítása érdekében még azt is kimondja ez a bekezdés, hogy a perfeljegyzést hivatalból kell elrendelni, mert különben a telekkönyvi rendeletek 148. §. második bekezdése alapján e részben még külön kérvényt is lehetne kivánni, ami a cél megvalósítását csak megnehezítené. 34. §. A telekkönyvi betétszerkesztósi szabályok értelmében vett tényleges birtokos törvényi fogalmát adják az 1886: XXIX. t.-c. 19. és az 1889: XXXVIII. t.-c. 9. §-a. Ez a fogalommeghatározás annyiban szűk, amennyiben nem fedi pl. azt az esetet, amidőn valaki valamely ingatlant 32 óv vagy ezt meghaladó idő óta sajátjaként birtokában tart, tehát valóságos tulajdonos, a tulajdonjog -azonban telekkönyvileg más nevére van bejegyezve. Az eddigi betétszerkesztési szabályok értelmében tehát ily birtokos, noba valóságos tulajdonos, ha csak előzetesen, tulajdonjoga megítélése iránt eredményes pert nem vitt (1889 : XXXVIII. t.-c. 9. §.), tényleges birtokosnak nem is tekintendő és így őt az 1886: XXIX. t.-c. 15—18. §-ai és a kapcsolatos későbbi szabályok értelmében tényleges birtoka alapján tulajdonosként telekkönyvezni nem is szabad. Ez annál helytelenebb dolog, mert azt, aki csak az imént lépett az ingatlannak birtokába, ha az ingatlannak a telekkönyvvezett tulajdonostól megvételét a vonatkozó szabályok szerint kimutatja, — bár ő kétségtelenül nem tulajdonos, hanem csak kötelmi igénye van a tulajdon átruházására és amellett birtokos is — az idézett kivételes szabályok értelmében mégis tulajdonosként telekkönyvezik. De szorosan véve még a nemtelekkönyvvezett ingatlant sem volna szabad a betétszerkesztés során annak a nevére telekkönyvezni, aki azt elbirtoklás alapján vallja a magáénak, mert ő a fentrészletezett törvénybeli meghatározás értelmében nem tényleges birtokos, már pedig az 1886 : XXIX. t.-c. 12. §-a értelmében a nemtelekkönyvezett ingatlan a tényleges birtokos nevére veendő fel. Végül a tényleges birtokos ismertetett meghatározása mellett a jelen javaslat 32. ós 33. §-ai sem nyernének alkalmazást abban az esetben, ha a birtokos birtokát az ingatlannak elbirtoklására alapítja. A mondottak megfelelően állanak arra is, aki az 1885 : XXIII. t.-c. 5. vagy 8. §-a alapján vagy egyébként telekkönyvön kivül szerezte meg az ingatlannak tulajdonjogát, az ingatlant sajátjaként birtokban tartja, de tulajdonosként telekkönyvezve nincsen ; sőt arra is, aki telekkönyvi bejegyzéssel szerezte meg a tulajdonjogot, de ez időközben helytelenül (hamis okirat 26* I