Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

^07. szám. 197 következtében ismét feiryegeti a hátralékok növekedése, amely hátralékok nagy száma jogszolgáltatásunknak évtizedeken át állandó súlyos baja volt. E baj ismétlődését mindenesetre meg kell előzni. A 14. §. az 1897 : XXXIV. t.-c. 7. §-át hatályon kívül helyezve, a bíróságok belső szervezetét büntető ügyekben újra szabályozza. A járásbíróság és a törvényszék szervezetére nézve a mai állapottól nem tér el, ellenben a Kúrián ötre, a kir. ítélőtáblán pedig háromra szállítja le a tanácstagok létszámát minden büntető ügyben. A kúriai tanácstagok létszámának leszállítását az előbbi §. kapcsán indokoltam ; semmi ok sem szól amellett, hogy a tanácstagok számára nézve a polgári és a büntető eljárás között különbség legyen. Az 1897 : XXXIV t.-c. 7. §-a. szerint a kir. ítélőtábla büntető ügyekben öttagú tanácsban határoz. A gyakorlat emberei általában elegendőnek tartják a hármas tanácsot és ha a polgári perrendtartás szerint a kir. ítélőtábla kétezerötszáz korona értéket meg nem haladó polgári perben hármas tanácsban véglegesen határozhat, úgy nincs ok arra, hogy a gyakran csekélyebb jelentőségű büntető ügyekben tübb bíróból alakuljon a tanács. A 15. §. megszünteti a kir. Kúriára kisegítő bíráknak további behívását és újra szabályozza a kúriai ós az ítélőtáblai tanácsjegyzői intézményt. A kúriai tanácstagok számának ötre leszállítása feleslegessé, de aggályossá is teszi a kisegítő bírói intézményt, amelynek megszüntetése annyira közóhajtás, hogy részletesebb indokolásra nem szorul. A §. csak azt rendeli, hogy a törvény életbelépése után újabb kisegítő bírót nem lehetne a Kúriára behívni, de a már előbb behívott kisegítő bírák további alkalmazását nem zárja ki A tanácsjegyzői intézményt nagyjában mai alakjában tartja fenn a javaslat és azon csak annyit változtat, hogy az illetményekbeli különbözőségeket megszünteti és hogy a berendelt bírák visszarendelésére nézve a mainál kedvezőbb intézkedéseket javasol. II. A 16. §. szerint olyan beadványt, amelynek kiadmányozására a bíróságnál rendszeresített nyomtatvány van, a fél fog ellátni a kiadmány tervezetének annyi példányával, ahány példány kézbesítés végett szükséges. Ez az intézkedés egyfelől nagy munkától és költségtől kimóli meg, mind munkaerőben, mind anyagszerekben a bírósági irodát és ezzel az államkincstárra jelentékeny megtakarítással jár, másfelől előnyükre szolgál különösen azoknak a feleknek, akik gyakran szoktak a bírósághoz fordulni, nevezetesen ügyvédeknek, pénzintézeteknek stb., mert a határozati kiadmányt előre elkészítvén, arra, a bíróságnak nem kell időt fordítania ós így ügyükben a leggyorsabban történhetik meg a kézbesítés. Ezt a rendelkezést a Pp. 134. §-a is tartalmazza és a javaslat csak kiterjeszti a mai peres eljárásra és a nem peres eljárásra. A 17. §. a mai kézbesítési eljárásnak egy késleltető rendelkezését pótolja helyesebb szabályozással. Az 1875. évi X t.-c. 7. £-a ugyanis csak a törvényizék területén engedi meg azt, hogy a bíróság kézbesítésre vonatkozó megkeresését a kézbeoítő közeghez közvetlenül intézze ; más törvényszék területén történő kézbesítés végett a bíróság csak a kézbesítés helye szerint illetékes járásbíróság útján keresheti meg a kézbesítésre hivatott közigazgatási közeget. Ha pl. a budapesti IV. ker. járásbíróság végzését lacházai lakosnak kell kézbesíteni, a budapesti IV. ker. járásbíróság nem keresheti meg közvetlenül a lacházai községi jegyzőt, hanem a ráckevei járásbírósághoz kell fordulnia és a ráckevei járásbíróság küldi át a lacházai jegyzőhöz a budapesti IV. ker. járásbíróság kézbesítendő iratát; a kézbesítési vevény megtörtént kézbesítés