Főrendiházi irományok, 1910. VII. kötet • 240-287. sz.

Irományszámok - 1910-264

2ö4. szám. 57 merítőbb éá szabatosabb módon tárgyalja a bírósági hatáskört hagyatéki ügyekben. A 3. cikk a régi egyezmény III. cikkének 1. bekezdését helyettesíti. A 4. cikk részletesen és kimerítően tárgyalja a konzuli hatóságok és a helyi hatóságok egymás mellett fennálló hatáskörét a szerződő felek állampolgárainak hagyatékai körül. Ugyanezt az anyagot, de nem ily beható szövegezésben, a régi egyezmény III. cikkének 2. ós azután következő bekezdései tartalmazták. Az 5. cikk rendelkezései, amelyek a konzuli tisztviselőket felhatalmazzák, hogy a távollevő örökösöket külön megbízás nélkül is képviselhessék, hiányzottak a régi egyezményben. Ily rendelkezések szüksége a régi egyezmény fennállásának ideje alatt ismételten felmerült. A 6. cikk 1. és 3. cikkének rendelkezései a régi egyezmény IV. cikkének felelnek meg; a 6. cikk 2. bekezdése fontos kiegészítő rendelkezést tartalmaz az ingó hagyatékok kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában. A 7. cikk, amelynek szabályai a régi egyezményben nem fordultak elő, az örökösök érdekében lehetővé teszi, hogy a szerződő felek egyikének területein a másik fél polgárai után hátrahagyott valamely ingó hagyatékot annak az országnak bíróságai tárgyalják le, ahol az örökség megnyílott. Megfelel ez a rendelkezés az örökösödési eljárásról szóló 1894 : XVI. t.-c. 111. §-ában foglalt elvnek. Fontos a 4. bekezdésben foglalt nemzetközi magánjogi szabály, amely az anyagi örökösödési jog tekintetében az örökhagyó hazai törvényének alkalmazását szabja meg. A 8. cikk a régi egyezmény "VI. cikkének szabályát tartalmazza pontosabb szövegezésben. A 9. cikk a régi egyezmény I. cikkének 2., 4. és 5. bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket tartalmazza ; végül a hagyatéki ügyeket tárgyazó rész utolsó cikke : a 10. cikk a régi egyezmény VII. cikkének felel meg közjogilag szabatosabb alakban. A gyámságra és a gondnokságra vonatkozó 11. cikk, amelynek anyagát a régi egyezmény VIII. cikke tárgyalta, a kiskorúak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi június hó 12-ón kelt s a teljeskorúak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozólag az 1905. évi július hó 17-én kelt hágai nemzetközi egyezmények alapelveivel megegyező rendelkezéseket tartartalmaz, amennyiben abból indul ki, hogy a gyámság vagy a gondnokság szervezése első sorban a védelemben részesítendő személy hazai ^atóságára tartozik s csak, ha ez másként nem intézkedett, a lakóhely szerint illetékes helyi hatóságra. A 2. bekezdés a konzuli tisztviselőket is felruházza gyámhatósági jogokkal, a 3. bekezdés pedig a helyi hatóságok jogsegélyének igénybevételére nézve tartalmaz intézkedést. Az okiratok hitelesítésére vonatkozó 12. cikk a régi egyezmónj^ IX. cikkének felel meg. Az anyakönyvi kiadványok kölcsönös közlését tárgyazó 13. cikk a régi 1 e

gyezmóny X. ós XI. cikkében foglalt rendelkezéseket szabatosabb szövegezésben tartalmazza. Teljesen új ós kizárólag Magyarország javára szól a 14. ós a 15. cikk anyaga. A 14. cikk nemzetközjogilag biztosítja javunkra azt a jogot, hogy a diplomáciai és a konzuli tisztviselők mint magyar állami anyakönyvvezetők Szerbiában magyar állampolgárok születését és halálesetét az állami anyakönyvekről szóló 1894 : XXXIII. t.-cikk 79. §-a értelmében nyert felhatalmazás alapján anyakönyvezhessék. Főrendi iromány. VII. 1910—1915. 8