Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.

Irományszámok - 1910-155

155. szám. 29 Az eddig tárgyalt kérdésektől eltérő természetű a bankalapszabályokon, nevezetesen a 84. czikkben tervezett az a módositás, hogy ezentúl az eddigi 400 millió helyett 600 millió koronában állapittatik meg az érczczel nem fedezett ama bankjegyek összege, amelyek az 5°/o-os jegyadótól mentesen bocsáthatók ki. Most a midőn az adómentes jegykontingens 150 millió koronánál nagyobb összeggel van túllépve s a midőn e túllépések az erre vonatkozó mellékelt táblázat szerint mind gyakoriabbak, ennek a rendelkezésnek a szükségessége szembeötlő. De elég ennek indokolásául felhozni csak azt is, hogy a mai 400 milliós határ még 1862-ben lett megállapítva, amely időhöz képest a közgazdasági forgalom igen nagy mórtékben emelkedett, bár kétségtelen, hogy azóta a jegybank érczkészlete is szerfelett emelkedett és a fizetések lebonyolítása is gazdaságosabban történik. Az adómentes jegy kontingens mérvének a közgazdaság érdekében álló emelésénél talán inkább szorul indokolásra az, hogy vájjon elegendő-e a tervezett emelkedés, vagy hogy egyáltalában indokolt-e a mai rendszernek és^ c jegy adónak fentartása. À mi mindenekelőtt az utóbbi, általánosabb kérdést illeti, elismerem, hogy sok elméleti érv hozható fel a jegykibocsátás korlátozásának nálunk fennálló rendszere ellen, s hogy a modern bank-technikának, a gazdasági élet mai követelményeinek s jegybankunk szinvonalának talán legjobban a franczia rendszer felelne meg, a mely csak a kibocsátható jegymennyiség legmagasabb összegének, egyébként is nagyon szabadelvű megállapítására szorítkozik s kizárólag a jegybankra bizza, hogy az órczfedezet helyes arányáról gondoskodjék. De eltekintve attól, hogy gyökeres rendszerváltoztatások mindig csak akkor indokoltak, ha feltétlenül szükségesek, a jelenlegi időpontot, a mikor a kötelező készfizetések kérdésének a rendezése van előtérben, a szóban forgó rendszer változtatására alkalmasnak nem tarthatom. Mert a köztudatba átment, hogy a jegykibocsátás korlátozásának nálunk alkalmazott rendszere hathatós biztosítékokat nyújt arra nézve, hogy a jegybank a jegykibocsátás jogával a közgazdasági életre káros és a bankjegyek jóságát befolyásoló mórtékben élni nem fog s nem lenne czélszerű és helyes éppen a mostani időpontban a közönségnek és az érdekelt köröknek a bankjegyek jóságában vetett hitét csak némileg is megingatni, vagy tápot adni olyan feltevésnek, mintha a jövőben elégtelen érczfedezettel rendelkező bankjegyek is forgalomba lennének bocsáthatók. Nincs is szükség ilyen gyökeres rendszerváltoztatásra akkor, ha az adómentes bankjegy kontingenst a forgalom követelményeinek megfelelően állapítjuk meg. S e tekintetben a mai 400 millió koronás kontingensnek ez összeg másfélszeresére, azaz ()00 millióra való felemelését elegendőnek tartom, mert mig a bankjegyforgalomnak az alábbi táblázatokból kitűnő alakulása alapján ez az összeg túl magasnak nem mondható, addig másrészt nem téveszthető szem elől, hogy a kontingenst jelenleg csak 7 évre, tehát nem hosszú időszakra állapitiuk meg, s hogy mai rendszerünk a gyakorlatban csak ugy érvényesülhet, ha az adómentes jegykontingens nem túlságos bőven van megállapítva. Olyannak kell lennie ennek a jegykontingensnek s a multak adatai alapján a 6*00 milliós kontingens a közelebbi jövő éveire olyan, hogy normális viszonyok között a forgalom igényeinek kielégítésére elegendő leg}^en ; kivételes körülmények között azonban a kontingens elégtelensége s a jegyadó alkalmazásba jövetele által figyelmeztetőül szolgáljon egyrészt a közgazda-