Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.
Irományszámok - 1910-155
1B5. szám. 27 De ily esetektől eltekintve is előfordulhat az, hogy vis major okozta behatások alatt a jegybank j egybe váltási kötelezettségének 24 óra alatt nem tud megfelelni, daczára annak, hogy kezelése teljesen megfelelő, hogy hitelképessége és az általa kiadott jegyek jósága minden kételyen felül áll. Ilyen esetekben a szabadalom megszűnése nemcsak a bankkal szemben nem volna méltányos, de a közérdek szempontjából is indokolatlanul felette káros következményekkel járna. Ezért szükségesnek látszott, hogy a bankalapszabályok 83. czikke azzal a rendelkezéssel egészittessék ki, hogy a bankjegyek beváltásának elmulasztása nem vonja maga után a szabadalom elvesztését az esetben, ha erőhatalom (vis major) által előidézett s mindkét kormány által elismert közvetlen akadályoztatás esete forog fenn. Az a rendelkezés, hogy vis major esetében is csak akkor mentesül a bank ideiglenesen kötelezettségeinek teljesitése alól, ha az ezt indokoló körülmények fennforgását mind a két állam kormánya elismeri, olyan biztositékot képez, a mely a legszigorúbb felfogásnak is meg kell hogy feleljen. A készfizetések kérdésének rendezésére irányuló legfontosabb intézkedése azonban a jelenleg előterjesztett javaslatnak az, hogy az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 1. czikkóben a bank kötelességévé tétetik, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodjék arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaórtók törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztosit va maradjon. Az Osztrák-magyar bank a nélkül, hogy erre nézve ezideig kötelezve lett volna, ennek a paritásnak a fentartásáról eddig is gondoskodott s az OLTÓ vonatkozólag mellékelt táblázatból kitünőleg a tekintetbe jövő külföldi váltók árfolyama 1901. év óta tényleg csak olyan ingadozásokat mutat, a minők aranyban készfizető országok közt is előfordulnak s elő kell hogy forduljanak. Ezt a bank csak erősen kifejlesztett öntudatos devisapolitikájával s azzal érhette el, hogy a midőn a külfölddel szemben teljesítendő fizetéseinek kiegyenlítése azt megkívánta, a kellő mértékben ós a törvényes pénzláb értékének megfelelően bocsátotta a, közönség rendelkezésére a külföldi fizetések kiegyenlítésére alkalmas eszközöket, vagyis devisakat és aranyat. Más szóval épen azon a téren, a hol a kötelező készfizetések a legnagyobb szerepet játszszák, jegybankunk eddig önként betöltötte a készfizető jeg3^bank szerepót. A midőn most ennek az eddig önként vállalt szerepének a betöltésére az Osztrák-magyar bankot kötelezzük, ezzel nemcsak eddig követett működésének és irányának helyességét tanusitjuk, de egyúttal biztosi tjük közgazdaságunk számára a kötelező készfizetések legfőbb előnyeit. Mert a lényeg az, hogy az érdekelt tényezők biztosan számithassanak arra, hogy külföldi fizetéseiket árfolyamveszteség nélkül teljesíthetik ós hogy, a mi ezzel logikai kapcsolatban van, pénzünk értéke a törvényes pénzlábnak megfelelően állandósittassék. Az, hogy ezt a jegybankkal szemben előirt minő kötelezettség utján érjük el, mellékesebb. A szóban levő kötelezettség komolyságát bizonyitja, hogy annak a jegybank részéről való meg nem tartása, a bankalapszabályok módositott 111. czikke értelmében a kötelező készfizetések felvételét megelőző időben ugyanolyan következményeket, azaz a szabadalom elvesztését, vonja maga után, mint a minő következményekkel fog járni a kötelező készfizetések felvétele után a bankra nézve a jegyeinek beváltására vonatkozó kötelezettség megszegése. 4*
