Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.
Irományszámok - 1910-155
155. szám. 25 E rendelkezésekkel kapcsolatban a jelenleg előterjesztett törvényjavaslat 6. §-a hatályon kivül helyezi a 10 koronás bankjegyek kibocsátása tárgyában az 1899. évi XXXIV. t.-czikk alapján 1899. évi november 1-én létesitett megállapodásokat, ezeknek csak azt a rendelkezését tartván fenn, hogy a kötelező készfizetések felvétele előtt kibocsátott és behívott, de beváltásra nem került 10 koronás bankjegyek a forgalomban levő összegnek 160 millió koronát meg nem haladó összege erejéig a 30—70%-os arányban évülnek el a két állam javára. E rendelkezés fentartását az indokolja, hogy a szóban levő 1G0 millió korona összeget meg nem haladható 10 koronás bankjegyek eredetileg a megfelelő összegű államjegyek beváltására bocsáttattak ki n ezek az államjegyek is a 30—70% arányában évültek el Magyarország, illetve a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok javára. A javaslat 6. §-a értelmében továbbá hatályukat veszítik az 1899. évi XXXV. törvónyczikk alapján aranyérmeknek az Osztrák-magyar banknál való lefizetése tárgyában 1899. évi november 1-én kötött egyezményben az érméknek a bank érczkószletóbe való beszámítására vonatkozólag megállapított korlátozások. Ez egyezmény egyéb határozatai azonban, nevezetesen pedig az, a mely szerint a szóban levő aranyérmék a kötelező készfizetések felvételének napján mennek át az Osztrák-magyar bank tulajdonába, érvényükben fentartatnak s a 10 koronásokra vonatkozó megállapodások hatályon kivül helyezése folytán kiterjesztetnek a 10 koronások fedezetéül lefizetett 160 millió korona értékű aranyérmékre is. A jelenleg érvényben álló és a jövőre nézve is érvényben tartandó megállapodások nem tartalmaznak rendelkezéseket arra nézve, hogy miképen osztassék meg az Osztrák-magyar bank érczkészlete a két állam között abban az esetben, ha a két állam kormányai az Osztrák-magyar bank üzletét az alapszabályok 107. czikkében biztosított joguk alapján a kötelező készfizetések felvételét követő időben veszi át. E tekintetben is tartalmazott már intézkedést az 1903. évi javaslat oly értelemben, hogy az érczkészletből az államok lefizetéseinek megfelelő 542,656.000 K arany a lefizetések arányában, azaz a 30—70%-os megosztás alapján, az érczkészlet ezen felüli része' pedig az Osztrák-magyar bank összes egyéb ingó ós ingatlan vagyonának megosztására nézve megállapítandó kulcs szerint lesz Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között felosztandó. Ez a rendelkezés az érczkészlet mikénti megosztására nézve jelenleg érvényben álló megállapodások összefoglalásával ugyancsak felvétetett a jelenleg előterjesztett törvényjavaslat 6. §-ába. Kitűnik az előadottakból, hogy a fentiekben részletesen tárgyalt kérdések ezúttal véglegesen jóformán ugyanazokon az alapokon szabályoztatnak, mint a mily alapon való rendezésük 1903-ban megkísérel tetett. Lényegesebb el ten's abban van, hogy ezúttal nem kívánjuk azt, hogy a forgalomban levő kisbankjegyek 400 millió korona erejéig teljesen órczczel legyenek fedezve. Ily rendelkezésnek a mai viszonyok között, a mikor az Osztrák-magyar bank érczkészlete a másfélmilliárd koronán állandóan felül van, s a mikor a bankjegyforgalom kétmilliárdot jelentékenyen meghalad, nincs tárgyilag megindokolható létjogosultsága. A másik, a két állam javára eső lényegesebb eltérés az, hogy a jelenlegi rendezés szerint az Osztrák-magyar bank a kis bankjegyek előállitásáért a portómentességen kivül, a mit már ez idő szerint is élvez, mitsem kap, azaz elesik az 1903. évben a két állam terhére tervbe vett évi 500.000 K 1 árulék. Főrendi iromány. V, 1910—1915. 4
