Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.
Irományszámok - 1910-155
22 155. szám. képviselt királyságok és országok kormányával, s ezután a kormányok mindegyike az Osztrák-magyar bank képviselőivel létesített, s amelyek a jelenleg előterjesztett törvényjavaslatban vannak lefektetve, egységes természetűek, ugy hogy a szabadalom s a vele összefüggő kérdések a javasolt alapokon megoldottaknak csak akkor tekinthetők, ha az illetékes tényezők e megállapodásokat a maguk teljében elfogadják. Az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítása 1917. évi december 31-éig van tervbe véve, mert eddig az időpontig van érvényben a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására vonatkozó szerződés. Ugyancsak eddig az időpontig lenne meghosszabbítandó az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződós is. Az Osztrák-magyar bank szervezetére, a két államhoz való viszonyára és a bank üzleteire vonatkozólag jelenleg érvényben levő rendelkezések az 1899. évi XXXVII. törvényczikk megalkotásakor hozzájuk íüzött várakozásoknak a múltban minden tekintetben megfelelvén, e tekintetben módosításokat nem javaslok, ugyancsak nem szorulnak nézetem szerint módosításra azok az intézkedések, a melyek a bankszabadalom megszűntének esetére jelenleg érvényben vannak. Ezért az Osztrák-magyar bank jelenlegi alapszabályainak módosítását egyes intézkedésektől eltekintve, a melyekre alább leszek bátor kitérni, túlnyomó részben csak annyiban hozom most javaslatba, a mennyiben ezek a kérdések kapcsolatosak a készfizetések kérdésének a rendezésével. A kötelező készfizetések felvételének a kérdése, bár erre nézve 1903-ban, mint az akkori kormány pénzügyministere volt szerencsém törvényjavaslatot előterjeszteni, a közbejött politikai viszonyok folytán azóta egy lépéssel sem haladt előre. Az általam 1903-ban benyújtott törvényjavaslat a kötelező készfizetések felvétele előtt törvényhozásilag még rendezendő összes kérdések szabályozására törekedvén, magát, annak a napnak a meghatározását, a melyen a kötelező készfizetések meg lettek volna kezdendők, a magyar királyi és a es. kir. ausztriai kormány egyetértő megállapítására bízta. A szóban levő törvényjavaslat benyújtásának időpontjában, az 1903. év tavaszán, a két állam gazdasági viszonyai oly kielégítők, voltak, hogy tekintettel arra is, hogy ebben az időpontban az Osztrák-magyar bank jegyforgalmának órczfedezete is nagyon kedvezően alakult, alig lehet kétség arra nézve, hogy ha ez a törvényjavaslat nálunk, s az ezzel egyidejűleg benyújtott törvényjavaslat a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban késedelem nélkül törvényerőre emelkedett volna, a kötelező készfizetések még az 1903. óv folyamán felvétettek volna. Azóta kétségtelenül romlottak a viszonyok. Külkereskedelmi mérlegünk kedvezőtlen, az Osztrák-magyar bank érczkész4etónek aránya a forgalomban levő bankjegyek értékéhez viszonyítva lej ebb szállott, mindkét állam jelentékeny beruházási szükségletek előtt áll, s úgy állami kötvényeinknek, mint egyéb értékpapírjainknak a külföldön való elhelyezése a pénzpiacznak immár állandóvá vált nagymérvű igénybevétele és feszültsége folytán nehézségekbe ütközik, a kamatláb-alakulás irányzata megváltozott, s a csökkenő kamatláb helyett az emelkedő kamatláb tüneteivel találkozunk. Mindezek a körülmények kérdésessé teszik, hogy ha ez idő szerint a készfizetések felvétele tárgyában az 1903. évi javaslatokhoz hasonló törvényeink volnának, a két kormány rövid időn belül abban a helyzetben lenne-e, hogy a kötelező készfizetések tényleges felvételét elrendelje.
