Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.

Irományszámok - 1910-199

214 199. szám. kapni. Nagyobb anyagi előnyök kikötése a közgazdaság érdekében is eszközölt eme felemelésért a kiváltság időtartamának rövidsége miatt nem volt lehetséges. A közraktári zálogjegyeknek, a warrantoknak az Osztrák-Magyar Bank által való leszámítolása és giro - üzletébe való átvétele, továbbá a jelzáloghitel nyújtása iránti rendelkezések fentartatnak. A tárgyi hiteligényeknek a jegybank részéről való fokozottabb kielégitése a hazai verseny viszonyok mellett e téren nem is szükséges. Ellenben a jegybank főfeladatai teljesítésének sem ártott és a közgazdaságnak hasznára vált volna, ha az főleg a kisebb gazdák és iparosok személyi hitelszükségletének bizonyos kontingentált összegen belül az eddiginél nagyobb mértékben tehetett volna eleget. Ezt első rendű más nagy jegybankok példája tényleg keresztülvihetőnek mutatja. A bank alapszabályainak ez irányban való módositása azonban elmaradt, ós ezt csak az a körülmény tünteti fel elviselhetőbbnek, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet révén a szövetkezeti váltók leszarni tolásának változatlan feltételei is jobban teljesíthetők e részben ma, mint voltak azelőtt. A kiváltságnak időtartama alatt továbbá köteles a bank a két államban az illető pénzügyministerek által megjelölendő helyeken 10 —10 uj bankfiókot létesiteni. A bank ingatlanainak és felszereléseinek a kiváltság megszűnte esetén való becslése iránt 1899. évi november hó 1-én létrejött egyezmény — annak időt múlt rendelkezései kivételével — továbbra is fenmarad. Meghosszabbittátik azoknak a törvényes rendelkezéseknek hatálya is, melyek a bank tevékenységének az annektált tartományokra való kiterjesztésére vonatkoznak, a hol még két bankfiók fog lótesittetni. Az eredetileg 80 millióra rúgott osztrák bankadósságot illetőleg az abból még megmaradt 60 millió koronára nézve az osztrák kormány a magyar kormánynyal és a bankkal egyezményt fog kötni, melynek értelmében ezen összeg kamatozása a bankkiváltság tartama alatt szünetel, annak lejártával pedig a törlesztés tekintetében eddig érvényben volt idevágó rendelkezések lépnek életbe. Nagyon fontos az a javaslat, mely szerint a kormány felhatalmaztatik, hogy a Magyarország és Ausztria között 1892-ben kötött és a két kormány által a maga idején felmondott érme- és pénzügyi egyezményt pótszerződéseivel együtt az 1917. év végéig terjedő hatálylyal megújíthassa. Az előterjesztésben foglalt összes javaslatok közt végül a legfontosabb az, mely a jegybankot a készfizetéseknek alkalmas időben kezdendő felvéte~ 1ère és azoknak — a vis major esetétől eltekintve — állandó fentartására kötelezi. A monarchia másik államában mutatkozó nagy idegenkedés a kötelező készfizetésektől, midőn a bank önkény tes készfizetései a gyakorlatban teljesen veszélyteleneknek bizonyultak, tárgyi alapon merőben megokolatlan. Azokat a látszólagos érveket, melyek mellette rendesen felhozatnak, az egészséges pénzforgalommal biró összes országok elméleti és gyakorlati szakemberei nagy többségének imponáló egyértelműséggel jelentkező véleményei alaposan megczáfolták. A készfizetési kötelezettség legfőbb reális és szerves természetű biztosítéka annak, hogy a jegybank által önmagára kibocsátott s látra ós előmutatóra szóló kainatatlan, kerek összegű utalványok állandóan és minden körülmények közt azzal a nemes érczczel, a melyre szólanak, s a mely önbecse folytán pénznek egyedül ismerhető el, teljesen egyenértékűeknek fogadtassanak el a forgalom által. A nemes érezfedezet megtartása ilyenformán