Főrendiházi irományok, 1910. IV. kötet • 99-154. sz.
Irományszámok - 1910-104
104. szám. 55 juthassanak a kőolajhoz s hogy előbb czélt érve, a szomszédos terület petroleum tartalmát is részben lecsapolhassák. Az ily önző versengés, a mi, — ismételten hangsúlyozom, — mindenütt észlelhető, természetes jelenség a petroleum-bánya szabadság —, avagy a petroleumföldhöz kötöttsége mellett, előbb-utóbb rabló bányászatra, nagy értékeket képviselő nyersanyagtömegek elpocsékolására vezet. Hogy közel álló példát emlitsek, a szomszédos Galiczia petroleumbányászata körében szerzett tapasztalatokra hivatkozom. Galicziában 1908-ban a földolaj termelés az előző évihez képest 6 L /2 millió q-val (5(;°/ 0 ) növekedett. A visszatarthatatlanul kibugygyanó földolajból mintegy ö 1 ^ millió q-t nem tudtak azonnal értókesiteni, s hogy ezt megmenteni lehessen, sürgősen épitett tartályokba helyezték el. Hogy e mellett, — miután elegendő kapaczitású tartályokról előre nem volt gondoskodva,, mennyi kőolaj ment veszendőbe, folyt el hasznavehetlenül, azt megbizható adatok hiányában egész pontosan megállapítani ugyan nem lehet, de hitelt érdemlő szakvélemények az évi termelésnek legalább 30°/o-ára (5 millió q) becsülik azt. Az 1908. év nyarán, midőn már minden rendelkezésre állott tartály telve volt s a nyersolaj ára a nagy túltermelés miatt nevetségesen alacsonj T ra esett le (70 fillérre métermázsánkónt, a miből azonban a fogyasztók nem sok hasznot húztak, hanem csak a nyersolaj feldolgozásával foglalkozó s kartellben álló finomítók előtt nyilt kedvező alkalom a nyerészkedésre), még mindig számos uj feltáró fúrás állott üzemben, köztük a hires »Oil City« nevű is, mely 900 m. mélységben, naponta 200 vvaggonra becsült nyersolaj mennyiséget kiszökkenő bő forrást nyitott meg úgy, hogy a nagy erővel felszökő petroleum miatt a fúró tornyot meg sem lehetett közeliteni, és a nyers kőolaj legnagyobb része heteken át hasznavehetetlenül elfolyt. A közérdekkel homlokegyenest ellentétben áll az ily tékozló, észszerütlen bányászkodás. Minden országnak, melynek földje ily nagy értékű ásványkincset rejt * mélyében, oda kell törekednie, hogy a nyersolaj minél tökéletesebben és minél kisebb holt veszteséggel kerüljön ki a föld mélyéből. Ennek a követelménynek önként érthetőleg az állami bányász monopólium rendszere mellett lehet a legjobban megfelelni. Csak e rendszer mellett lehetséges az egyes petroleumvidékek észszerű. czóltudatos, rendszeres feltárása ; e rendszer mellett már apriori teljesen kizártnak vehető a szabad foglalásokkal járó erőltetett munka s az ezzelkapcsolatos olajpocsékoló bányászkodás. A javaslat az állami petroleumbányamonopoliumra való átmenetet a szerzett jogok elismerésével és méltányos védelmével tervezi. A figyelembe veendő szerzett jogok itt, — miután a petroleum az eddigi bányajog szerint is ki volt véve a földbirtokos szabad rendelkezése alól, — az adományozott bányatelkek és a jelen törvényjavaslatnak a törvényhozás ölé történt előterjesztését megelőzőleg bejelentett s jogórvényesen fennálló zárkntatmányok. Amazokat teljes jogi tartalmukkal továbbra is érvényben hagyja a javaslat, a zártkutatrnányokoknak pedig méltányos kedvezményi időt moratóriumot) engedélyez, mely alatt a petroleumkutatást és feltárást az eddigi kizárólagossággal még ők végezhetik. Máskülönben a földolaj továbbra is a bányatörvény keretében marad; a á kutatást és a kiaknázást az állani ezután is esak a bányatörvény szerinti
