Főrendiházi irományok, 1910. IV. kötet • 99-154. sz.
Irományszámok - 1910-102
102. szám. 13 társaságra nézve kötelezővé válik, ha a kormánytól az idevonatkozó értesítést a jelzett időpontig megkapja. Az előadottak szerint elérkezett tehát az ideje annak, hogy a törvényhozás az 1901. évi VII. törvónyczikkben biztosított szerződés-meghosszabbitás tárgyában határozzon. Ha ezen jog a kikötött módon érvényesítetteknek, akkor az Adria eddigi szerződéses szolgálata további tiz évre változatlanul maradna. A szerződés megkötése óta azonban forgalmi viszonyaink lényeges átalakulást szenvedtek. Az Adria társaság 1901-iki szerződése az akkori forgalmi viszonyokhoz képest a hajózási szolgálat súlypontját a Gibraltáron túl fekvő nyugateurópai kikötőkbe irányított alkalmi járatokra helyezte ós csak az első lépést tette meg abban az irányban, hogy a társaság a kötött menetrend szerint közlekedő rendszeres járatokat felvegye. Ilyen menetrendszerű járat az 1901-ik. szerződés szerint Marseilleon át Spanyolországig hetenként egyszer, a téli hónapokban pedig hetenként egy második marseillei járat rendszeresittetetti Ezen járatberendezós óta kiviteli forgalmunk iránya lényegesen megváltozott. Mig a Gibraltáron túl fekvő kikötőkbe irányuló kivitelünk az 1903-ban közvetített 3,809.510 mótermázsárói 1909-ben 1,726.030 mótermázsára sülyedt, addig a Földközi tengeri kikötőkbe irányuló kivitelünk ugyanezen idő alatt 374.310 métermázsáról 772.220 métermázsára emelkedett. Forgalmi viszonyainknak ezen következetesen mutatkozó átalakulása világosan mutatja annak szükségét, hogy az Adria-társaság szerződéses hajózási szolgálata gyökeres módosítást igényel és megjelöli azt is, hogy ezen módosítás forgalmi és közgazdasági érdekeink igényeihez képest minő irányban történjék. A távolabbi nyugoteurópai kikötőkbe lényegesen csökkent forgalmunk ma már nem kívánja a Gibraltáron túl fekvő kikötőkkel azon sűrű és elágazó összeköttetéseket, a melyek az 1901. évi szerződéssel létesíttettek, ellenben annál nagyobb gondot kell fordítanunk a Földközi tengeri kikötőkkel való hajózási összeköttetéseink javítására és fejlesztésére, hogy ezen kikötők forgalmában fejlődő kiviteli igényeinknek eleget tegyünk. Rendezést igényel továbbá a Dél-Amerikával való hajózási összeköttetésünk is. Ez idő szerint Braziliába évenként tizenkét járat van biztosítva: 6 az 1900. évi deczember hó 11-én kötött szerződés alapján, a további 6 ideiglenesen egy évi tartamra. Tengeri forgalmunknak ujabb rendezése iránti tárgyalások most vannak folyamatban, ha azok a folyó év végéig befej ezhetők lennének is, az nem vehető kilátásba, hogy azokat a törvényhozás az év végéig, vagyis a most érvényben lévő szerződés meghosszabbítására vonatkozó jog határnapjának lejártáig letárgyalhatná. Ily körülmények között a leghelyesebb útnak az kínálkozik, hogy a mostan érvényben lévő szerződés egy évre meghosszabbitassék ós egyúttal a törvényhozás azon jogának gyakorlására, hogy a mostani szerződést további tiz évre meghosszabbithassa, egy évre kitolassók. Szükséges ez a végből, hogy a szerződéses szolgálatmegszakitásnak ne legyen kitéve és azért is, hogy a törvényhozás szabad elhatározása minden irányban teljesen megóvassók. Ennélfogva a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett egyezményt kötöttem a társasággal, hogy a kérdéses meghosszabbítási jog gyakoroltatásának határideje egy évvel, vagyis 1911. évi deczember hó 31-óig meghosszabbitassék és ezzel szoros összefüggésben az 1901. évi VII. t.-cz. 2. §-ában kikötött többi határidők is egy-egy évvel kiterjesztessenek.
