Főrendiházi irományok, 1910. II. kötet • 35-84. sz.

Irományszámok - 1910-78

370 78. szám. általában kivitelre kerülnének — kőből, téglából, vagy portlandczementbetonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállitandók ; megjegyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lábazatokra állitandó fajármok is alkalmazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is készíthetők. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és építésénél — különösen a tartószerkezet számításánál alapul veendő terheléseket, valamint a hidpálya elrendezését és szerkezetét illetőleg — az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó- ós bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban' vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megálla. pittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükségéhez képest megfelelő számú és nyílású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok fölött nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetőleg alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók ; 0*30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett útáteresztők helyett — alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgy- vagy vörös fenyőfatömlők is alkalmazhatók. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) ós egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, falés süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- . és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordkópesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne áUhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltóteleknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése ós a felmerülő szükséghez képest, esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0*80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően szóles ós a terep színvonalától mérve, legalább 0-80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak.