Főrendiházi irományok, 1910. II. kötet • 35-84. sz.
Irományszámok - 1910-76
76. szám. 309 tozatai — a mennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének — kőből, téglából vagy portlandczement betonból, tartó szerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállitandók ; megjegyeztetvén, hogy fatartó szerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lábazatokra állitandó fajármok is alkalmazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is készithetők. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és épitésénél — különösen a tartószerkezet számitásánál alapul veendő terheléseket, valamint a hidpálya elrendezését és szerkezetet illetőleg — az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készitendők, az illető szabványokban vagy épitési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, utszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest megfelelő számú és nyilású áteresztők vagy hidak épitendők, — melyek, ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapitás nem történik — a fahidak, illetőleg alkatrészeik anyagnemóre vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett egészen fából is készithetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók ; 030 méternél nem nagyobb nyilassal biró fedett utáteresztők helyett alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon, tölgy-, vagy vörösfenyőfatömlők is alkalmazhatók. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) ós egyáltalán fontosabb közutakon épitendő műtárgj T akra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, a melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, valamint hidfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy-, vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más ópitmények ós munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akkópen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja ós mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak ós a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat, épitményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt, vagy előirandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése ós a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0-80 méternél kisebb mélységre benyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállitani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok ós legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően szóles ós a terep szinvonalától mérve legalább 0*80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak.
