Főrendiházi irományok, 1910. II. kötet • 35-84. sz.

Irományszámok - 1910-74

74. szám. 249 Közutak átvezetésébe szolgáló pn'\ aáí Indulások tervezésénél és.építésénél — különösen a tartószerkezet számításánál alapul veendő terheléseket, yalamint a hidpálya elrendezését és szerkezetét illetőleg — az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok ás szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni., esetleg pedig rendeletileg megáliapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, utszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahídak, illetőleg alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők. Feltöltés által tedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók; 030 méternél nem nagyobb nyilassal biró fedett utáteresztők helyett — alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakor — tölgy- vagy vörösfenyőfa-tömlők is alkalmazhatók. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra néjrve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz ós alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- ós bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egy ebként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat ós építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen körülirt 'v^gj előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest, esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0-80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0-80 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román — vagy az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetőleg elrendeléshez képest — portlandczement, homok és viz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adaForcndi iromány. II. 1910—1915. 32