Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.

Irományszámok - 1906-830

76 830. szám. IV. A vrdniki bányakerületben a talpduzzadás ellen kell küzdeni, ezért a széntelepet kisebb pillérekre kell beosztani, hogy egy főaknamezőre 20—25 millió q szénnél több ne essék. Az évi széntermelés mennyiségét 4,000.000 q-ra felvéve, telepitendő lesz 3 főakna 120, 180 és 250 m. mélységre. A munkaerő Vrdniken csak részben lévén meg, más vidékről való át­telepítés utján kell a munkásszemélyzetet biztosítani s e czélból legalább 300 munkáslakásra lesz szükség, de szaporítani kell a tiszti és altiszti laká­sokat is, gondoskodni kell továbbá megfelelő iskolaépületről, kórház ós vendéglőről, végül a kívánalomnak megfelelő szállitópályákról és eszkö­zökről. A részletes beruházási tervezet az alábbi kimutatásban van feltüntetve. A megindított állami szénakczió halaszhatatlanná teszi az állami kezelésbe vett kőszónbányáknak korszerű berendezését ós fejlesztését. Gondoskodni kellett arról, hogy a fontos feladatok megoldására a fómbányászattól átvett kiváló fiatal szakerőkön kivül minden szénbányaműhöz legalább néhány elméletileg és gyakorlatilag teljesen szakképzett oly szónbányász alkalmaz­tassók, ki valamely terjedelmes és jól berendezett szónbányánál sok évi gyakorlattal már megszerezte azokat az ismereteket, melyek előfeltételét képezik annak, hogy a bányák korszerű berendezését ós fejlesztését keresztül­vinni lehessen. Miután azonban az államnak saját üzemben tartott szónbányája nem volt s ily az állami bányászati tisztviselők között szónszakmában alaposan képzett szakerő nem igen állott rendelkezésre, ez a körülmény mellőzhetet­lennó tette, hogy az alkalmas szakegyéneket legalább részben, a magán­szénbányászat köréből vegyem, hol a tisztviselők, főleg pedig a műszakiak s az egyéb alkalmazottak is lényegesen magasabb illetményeket élveznek, mint az állami alkalmazottak. A magánszénbányászattól átvett tisztviselőknek e körülmény miatt fel­emelt illetményeket kellett engedélyezni, hogy őket az állami szénbányászat­nak megnyerjem, de ez megint a fómbányászattól átvett személyzetben kel­tett oly várakozásokat, a melyeket méltánytalanoknak nem tekinthettem s a mennyiben a szónbányászatnál minden alkalmazottól egyenlően teljes oda­adást ós megfeszített munkát várok, ezen rendkívüli munkáért ideglenesen rend­kívüli működési pótlékot engedélyeztem. A működési pótlékkal kívántam az állami bányászatnál alkalmazottak és a magánszénbányászatnál alkalmazottak illetményei között mutatkozó eltérést kiegyenlíteni, de mivel a pótlókok ideiglenes természetüknél fogva állandóan meg nem maradhatnak, az állami szénbányászat rendszeresítendő személyzetének oly szervezetet kell adni, hogy az állandó illetmények legalább megközelítsék a magánszónbányászatnál alkalmazott műszaki ós egyéb személy­zet illetményeit és megfeleljenek az állami vasgyári alkalmazottak járandó ságainak. A szénbányászat ugyanis szintén kereslet tárgyát képező bányaterményt állit elő, termel és értékesít, mint a vasgyárak, s a mennyiben a széntelepek feltárása; kiaknázása műszakilag ugyanoly képzettségű szakférfiakat kivan, mint a minő a vasgyáraknál látja el a szolgálatot, méltányos, hogy az állam vasgyári ós szénszakmájánál alkalmazott személyzet egyenlő fizetési osztá­lyokkal és fokozatokkal egybekötött állandó illetményekben részesüljön. E szempontokból kiindulva tehát a szőnyegen levő törvényjavaslatban felhatalmazást kérek arra, hogy az állami szónbányáknál alkalmazott személy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom